Csesznek várának romja már kilométerekről ránk köszön, bármerről közelítjük azt. A falu központjából induló Vár utca vezet ahhoz a parkolóhoz, ahonnan három perc meredek gyaloglással már el is érjük a kaput. A parkolás persze fizetős, és belépődíjat is szednek. (A fizetős parkoláson sokan, sok helyszínen morgolódnak, én ellenben amondó vagyok, hogyha tisztességes összeget kérnek el, akkor ennyi idegenforgalmi bevételt igazán megérdemelnek a helyiek.) A vár egész évben, minden nap nyitva van, és ha van elég érdeklődő, kimerítő idegenvezetést is szoktak tartani.
Nem tudom, hogy az "eső utány köpönyeg" mondásunkat mikor alkalmazták először különböző helyzetekre, de stílusos lenne, ha a XIII. századból eredne. Miután a tatárok kevesebb mint két év alatt az egész országot felégették is kirabolták, a bölcs magyar urak ráébredtek, hogy nem ártott volna valamiféle védelemmel szolgálni a rombolás ellenében. Azon nyomban el is határozták egy komoly erődrendszer kiépítését, és többek között a cseszneki vár is ennek az építkezési láznak az eredménye.
A tucatvégvárból azán komoly gótikus várpalotát alakított ki a Garai család az 1400-as években, mivel 1392-ben ők kapták meg csereadományként Zsigmond királytól a környékbeli uradalmat. Az építészetileg igényes család hamarosan messze földön híres lett, mert az akkori krónikák pletykarovatai mind lehozták azt a hírt, miszerint az urát kitartóan megcsaló Hedvig hercegnő 1429-ben méreggel végzett férjével, Garai János báróval. Az állítólagos gyilkos feleség ellen maga Zsigmond király hozta meg az azonnal jogerőre emelkedő ítéletet, ami – talán Hedvig asszonyság külhoni nemesi mivolta miatt – halál helyett életfogytiglani fogság és teljes vagyonelkobzás vala.
A vár története még a török hódítások idején is mókásan folytatódott. Történt ugyanis, hogy Wathay Lőrinc várkapitánnyal nem a török hadak nyilai végeztek, hanem egy részegen, csak a buli kedvéért meggyújtott, puskaporral teli ágyú robbanása. Később egy rövid időre barokk kastéllyá finomították a zord falakat, majd az 1800-as évek elején egy földrengés és egy tűzvész lakhatatlanná tette a várat. Mivel az akkori birtokosok (az eladósodott Esterházy család) nem itt laktak, ráadásul volt kastélyuk elég, hagyták veszni a romokat.
Sajnos fedett része nem maradt a várnak, viszont a magas falak ma is jól mutatják régi formáját. Két tornyot szépen restauráltak, csak kár, hogy a vár keleti végén lévő bástyába vzető kis hidat lezárták a látogatók elől. Ettől eltekintve a romok minden irányból körüljárhatóak, és érdemes is minden zugba benézni. A kilátás is jó, délre a Bakony zaklatottságtól mentes lapos vonulatai, északra alacsonyabb dombság, és a távolban Pannonhalma látható.
A helyiek igyekeznek minél izgalmasabbá tenni a szép romot: aki szereti a népünnepélyek hangulatát, az mindenképpen a már 17 éve minden évben megrendezett Cseszneki Nyár idején barangoljon el ide.
Nem messze Csesznektől, a Dudar és Csetény felé vezető szűk mellékúton fekszik Bakonyoszlop, távol a rohanó világ robajától, egy széles medence közepén. E tájat látva nem sejthető, milyen vad szurdok rejtőzködik a szomszédos dombnak látszó hegyek között. Az Ördög-ároknak nevezett hasadékot úgy lehet megközelíteni, ha a falu egyetlen valódi útkereszteződésében dél felé fordulunk. Innen a piros kereszt jelzést kell követni az erdőig, majd a piros sáv jelzésen balra, ami aztán végighalad a szakadékon. A falu melletti földekről, a hullámzó dombok mögött, szinte végig látszik a távoli cseszneki vár.
Az erdőbe érkezvén, pár száz méteren át fiatal fák között, viszonylag csúnya dzsumbujon át vezet az út. Tavasztól őszig mindenképp ajánlott valamilyen hatékony kullancsok és szúnyogok elleni védelem, mert nagyon sokat kell sűrű aljnövényzetben gázolni. Tizenöt-húsz perccel később viszont varázsütésre megváltozik a táj, és feltárul előttünk a hatalmas fák árnyékában megbűvő patakvölgy, ahol száraz időben nem folyik víz.
A sziklák fokozatosan egyre magasabbá válnak, a völgy pedig egyre sötétebbé és hűvösebbé. A nyirkos levegő miatt nagyon szeretik a környéket a gombák, és egy-egy kidőlt fatörzsön óriási hadsereggé szaporodnak ősszel.
A völgy távolabbi vége nyújtja a legjobb élményt. Itt több méteres kövek zárták el a hasadékot, és a méltán híres (ám sajnos mindig zsúfolt) Rám-szakadékhoz hasonlóan itt is kötél meg fém lépcsők segítenek a mászásban.
A lépcsős-köteles rész után javallott hátulról felkapaszkodni a jobb oldalon lévő szikla tetejére, hogy önmagunk teljesítményével elégedetten megszemléljük, milyen mélyről érkeztünk. Innen vissza lehet fordulni, vagy ha valaki egész napos komoly túrázásra vágyik, irány a messzi nyugat, és a Cuha-patak szurdoka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése