Somogy megye legmagasabb pontja: az Alman-tető (és környéke)

Somogy – legmagasabb pontját nézve – a Dunántúl legalacsonyabb megyéje. De ettől még sok szép dombja van ennek a hatalmas, ritkán lakott, s így gyakran üresnek látszó tájnak. A korábbi, Kereki várát bemutató barangoláshoz nagyon közel, onnan akár gyalog is megközelíthető távolságra találjuk meg a megye legmagasabb pontját, amit sokáig nem is jeleztek a térképek, és tévesen más dombot tartottak a legnagyobbnak. Aztán nagy nehezen egy éve méltóképpen megjelölték a 316 méteres Alman-tetőt.

Bár mint említettem, Kereki felől is vezet erre turistaút, én inkább Szólád felől közelítettem, mert miután a várat már láttam korábban, e másik útvonal új látnivalókat ígért. Szólád néhány környékbeli faluval együtt egy zsákút mentén fekszik, elrejtve a dombok közt, így érintetlen, ősi hangulatot áraszt, és általában nagyon csendes. Mint oly sok helyen a Balaton vidékén, itt is a szőlő és a bor nyújt leginkább elfoglaltságot a helybélieknek.

A fenti, turistautak-hu-ról származó térkép bal felső sarkában jelöltem be a szóládi borospincéket, amik viszonylag híresek, és alighanem csak a tavaszi időpont miatt nem láttam különösebb jövés-menést. A pinceajtókat, melyeket általában magas és függőleges löszfalba vájtak, a főutcától keletre nyíló mellékutcákban találjuk. A jobban kiépített, tágasabb pincesoron halad a zöld háromszög turistajelzés. A rejtőzködőbb, és helyenként már beomlott ajtók pedig a Nezdére vezető, löszvölgybe épített mélyút mentén sorakoznak egy kilométerrel délebbre (N46°47'14'', E17°50'35 és N46°46'41'', E17°50'58'' környékén). Nagyjából száz pincét használnak ma is. Az önkormányzat 1999-ben sokat költött a felújításukra, amiért Európa-díjat is kaptak.

Ha busszal érkezel, vagy az Alman-tető környékének látnivalóit hosszabb túra keretében szeretnéd megközelíteni, akkor el lehet indulni Szólád központjából a zöld háromszög jelzésen. Mivel a turistaút alsó szakasza kevésbé látványos, én Nezdéig autóztam, és a fenti térképen jelölt sárga pöttyök mentén tettem egy közepesen hosszú, oda-vissza összesen nyolc kilométeres sétát. Ez alatt alig több, mint 200 méter szintkülönbséget kell legyőzni.

A Szólád határában még mindkét oldalon löszfallal és pinceajtókkal kísért út hamar a nezdei fennsíkra ér, ahol rengeteg szőlő terem, és látszanak már Somogy legmagasabb dombjai. Mivel csak 150 méter magasan vagyunk, és kellően meredekek az erdős domboldalak, akár hegynek is láthatja őket az Alföldhöz szokott szem.

Nezdét már három oldalról körbeölelik a dombok. Azon a kellemes áprilisi hétvégén néhány helyi lakos szorgosan csinosította telkét. Szezonban többen is fogadnak szállóvendégeket, és jónéhány házat nyaralónak használnak itt. A Szóládhoz csatolt takaros kis faluba érkezvén, néhány házat elhagyva egy kis utcán fel kell kapaszkodni balra, az üres telkek felett húzódó másik utcára, ahol hamarosan újra üdvözölhetjük a pincéknél is látott zöld háromszög jelzést. Itt, ahogy több helyen még a dombságban, szép új tábla mutatja túránk végpontjának, a Csillagó-hegynek irányát és távolságát.

Rögtön e tábla után következik az egész útvonal legmeredekebb része. Ritkán érezni ennyire melegnek az áprilisi napsütést, mint ezen a rövid kaptatón. Jutalmul egy csodálatos szelídgesztenyefa következik, alatta szépen kiépített pihenőhellyel, és az első kilátással az innen hét kilométerre kezdődő Balatonra.

Nem sokkal feljebb egy szoborpark kezdődik, vitatható színvonalú modern alkotásokkal, melyeket 2002-ben állítottak fel a nemzeti romantika manapság népszerű stílusában. Csaba, Koppány és más vezérek állnak itt sorban, turullal és székelykapuval kiegészítve, a felső végen pedig egy kettős kereszt zárja a sort, meg egy harangtorony ellopott haranggal. Jól lehet fényképezni őket, ahogy egy vonalban sorakoznak, vagy háttérben a Balatonnal (sajnos párás idő volt, de a jobb oldali képen becsszóra ott van a magyar tenger a horizonton).

A sámánoktól a kereszténységig vezető domboldalt megmászva egy derékszögű jobbkanyart vesz az út, és elkezdődik az erdő. Hamarosan egy aprócska fakilátóhoz érkezünk, ahonnan nagyjából ugyanolyan a kilátás, mint alóla, a remek pihenőhelyül szolgáló padokról. Útjelző tábla is van, mely szerint már csak nyolcszáz méter a megye legmagasabb pontja. Érdemes azonban itt időzni inkább, mert a csúcson nem lesz kilátás. Szép időben látszana a fél Balaton.

Már csak negyed óra erdei séta az Alman-tető fákkal borított csúcsa, ahol elégedetten vehetjük szemügyre a 2009 októberében állított (de már fél év után repedésekkel teli) kopjafát. Pontosan 316,43 méter magasan van itt a talpunk, Somogyország legmagasabb pontján. E megyét nem csak mérete miatt becézik országnak, hanem azért is, mert ez itt Koppány vezér birodalma volt, akit a somogyi nép mindig is hősének tekintett, és így erősebb alapokra épül itt az ősmagyar kultusz, mint bárhol máshol az országban. Van a közelben egy geocaching-lelőhely is, melynek lapját már csak azért is érdemes megnézni, mert ott is részletesen írnak a környékről.

Innentől már végig fennsíkon halad az út, előbb sűrű erdőn keresztül, majd az erdő és Kötcse földjeinek határán. Az Alman-tető csúcsa és a Csillagó-hegy kilátója között éppen félúton, az erdő szélére érve újabb tábla mutatja az utat. Innen nyolcszáz méter van még hátra, és látszik már a geodéziai torony. Ezekről a különös építményekről a Csóka-hegyen és az Öttömösi-erdőben írtam már korábban.

A torony nyitva van és biztonságos, persze nem árt vigyázni a fémlétrákon való közlekedéskor. Odafentről teljes a körpanoráma, hiszen húsz méterrel a Csillagó-hegy 314 méter magas csúcsa felett tekinthetünk szét. Északra a Balaton, délre a somogyi dombok mögött a Mecsek kéklik, már amikor.

A környék biciklizésre is remekül alkalmas, egyedül a nezdei emelkedő teszi keményen próbára az izmokat. Sajnos quadokkal és egyéb járgányokkal is próbálkoznak. Nem kicsi volt a kárörömöm, mikor visszafelé sétálván, a mellettem fél órával korábban elszáguldó, borzalmas port kavaró terepjáró utasait tehetetlenül unatkozva találtam meg fák közé csúszott járművük mellett... (Bocs, de nem szeretem, ha a polgártársak felverik az erdő csendjét.)

Ha vissza kell térni Nezdére, más ösvényeken is lehet próbálkozni, de jelzett út ez az egy van. Aki busszal jött vagy még nem fáradt el kellőképpen, menjen bátran tovább Kereki felé, a Fejérkő várához vezető piros L jelzésen.

Kereki és a Kőröshegyi völgyhíd

Frissítve: 2010. május 15.
Felkerestem Kőröshegy nevezetességeit is: a gótikus templomot és a Széchenyi-kastélyt

Arrul, hogy az Balatonnak az déli partja sem vala lapos

A Magyar Barangoló szándékosan kerüli azokat a látnivalókat, melyeket már legalább egymillió magyar látott, és inkább kevésbé népszerű helyszínekre kalauzolja el az olvasót. Ez nem azért van, mert Esztergom, Sopron vagy Eger nem volna méltó akár bejegyzések tucatjaira is, hanem mert ezekről a városokról avatottabb kezek (fejek) nagyon sokat írtak már. Nem véletlen tehát, hogy eddig kerültem a Balaton partját. Ma viszont megközelítjük azt, de nem a megszokott szögből nézve.

Azt, hogy a Balaton déli partja nem lapos, igazából csak akkor vettem észre, amikor először autóztam végig az M7-es új szakaszán, ahol majd' 300 méterre kell felkaptatni. E meglepően magas dombok között, a Balatonra merőlegesen húzódik egy völgy, mely felett 2007 auguusztusa óta az ország leghosszabb hídja ível át (erről majd kicsit lejjebb kicsit többet), benne pedig két falu bújik meg: Kőröshegy és Kereki.

Somogyországnak egyik nevezetes várárul, mely Kereki falu felett uralta az tájat

Az álmosan hullámzó, változatos képű domboldalak között, Kereki házai fölé magasodik egy meredek oldalú, hosszúkás domb. Áthatolhatatlannak tetsző erdő borítja az egészet. Állítólag csak 283 méter magas, de én megmásztam, azaz teljes joggal kételkedhetek ebben. Eme felfelé haladvást hegynek tűnő domb tetején állt hajdanán Fehérkő vára.

A vár az 1300-as évek elején épült, és a középkori politikai csatározások minden bája fellelhető a történetében. Először Zsigmond király adományozta annak a Marczali Miklós temesi bánnak, aki hálából később részt vett egy lázadásban őellene. Zsigmond seregei ostrommal vették be az áruló várát, majd a király hálából megjavíttatta a falakat és visszaadta a kegyelmet kapott Marczalinak a felújított palotát. 1494-ben a törökpárti Báthori Istvántól foglalta el a várat Miksa osztrák császár, majd hagyta romba dőlni azt. Alig javították ki a sérüléseket, amikor a törökök elől fejvesztve menekülő magyar hadak 1540 táján újra lerombolták a várat, mondván, ha már megvédeni nem tudják azt, ne kapja meg az ellenség sem.

A XVIII-XIX. században a megmaradt falak földből kilátszó köveit nagyrészt legörgették a domboldalon, és kastélyt meg templomot építettek belőlük a faluban. Azóta már a kastély sem áll, de vajon hova lettek a kövek? A téglát akkortájt a jelek szerint nem sokra becsülték, mert a vegyes anyagból épült vár megmaradt falainak nagy része téglából van. Ha valakit érdekelnek a részletek, itt nagyon sokat lehet olvasni a vár történetéről.

A várba három úton lehet feljutni, amit ez az útjelző tábla remekül szemléltet. Van egy nehéz, egy közepes és egy könnyű út. A nehéz az tényleg nagyon nehéz, és csak jó túracipővel ajánlott. Nekünk nem volt elég a három út, és az erdőben cikkcakkozva hódítottuk meg a dombtetőt egy nem létező negyediken. Így volt a legizgalmasabb, és igazán hegyvidéki élményt nyújtott a túra. Fent egy kellemes pihenőhelyet alakítottak ki a még mindig jól látszó, de már erdővel teljesen benőtt várárok mellett.

Somogyban talán ez a legépebben megmaradt vár, ami sajnos nem jelenti azt, hogy ép volna. Elég sok fal látszik, de a vár alakjára vagy méretére nem lehet már jól következtetni belőlük. Az ostromlások közepette kidőlt falakat kidőlve konzerválták a régészek, és vannak még olyan részei is a várnak, amit nem ástak ki teljesen.

Sajnos a sűrű növényzet közepette csak egy irányban van kilátás, viszont ez pont a leglényegesebb irány, amerre a Balatont látjuk.

Van a vár mellett egy geocaching lelőhely. Érdemes szétnézni a rejtekhely weboldalán, mert a régebbi megtalálók fényképei között nagyon jól látszik a Kőröshegyi viadukt építése előtti, közbeni és utáni látkép. A völgyhíd most pont eltakarja a Balaton kékjét, viszont jól látszik, hogy milyen hatalmas építmény. A Tihanyi-félsziget szépen mutat így is, a piros tetejével és fehér tornyával szinte világító apátsági templommal a tetején.

Az Kőröshegyi völgyhídrul, mely sokba vala az népnek, ámde csodaszámba mene

Az M7-es balatoni szakaszát magasba emelő Kőröshegyi viadukt a leghosszabb híd az országban. Sok szakértő felesleges műtárgynak tartja, és ha hozzátesszük, hogy adójából minden magyar állampolgár fejenként kb. 4150 Ft-tal volt kénytelen támogatni az építkezést, lehet is ebben valami. Részemről úgy döntöttem, hogy mindez nem érdekel, és inkább nagyszerűségében próbálom személni a hidat, ha már egyszer elkészült.

Az autópályán haladva a viadukt alatti 88 méteres mélység szédítő élménye az érdekes, és magából a hídból is látszik egy pici, mert nem egyenes, hanem egy elnyújtott kanyar az egész. Közelről és alulról leginkább az alatta átmerészkedő, Kőröshegyet Kerekivel összekötő útról lehet megcsodálni a völgyhidat. Innen egy szervízúton fel lehet sétálni a híd keleti végéhez, jobbnál jobb szögekből megnézve közben a gigantikus építményt.

A 16 pilléren egyensúlozó, hatalmas viadukt összesen 1872 méter hosszú. Kedves tulajdonsága, hogy tiszta vízzel itatja a Balatont: a hídra ömlő esővizet a magyar tengerbe igyekvő Séd patakba vezetik el a csatornák.

Ha már Kőröshegyen járunk, érdemes elbarangolni a falu közepén álló, XV. századi, gótikus katolikus templomhoz is. Mindene megvan, ami kell: támpillérek, rózsaablak, na meg hosszúkás, gótikus ívű ablakok a szentélyben.

Kőröshegynek az kedves kastélyárul s öreg templomárul

Kőröshegyre megérkezvén az első pillanatban egyértelmű, hogy itt bizony sokan számítanak a Balaton szomjazó turistáira. Itt ugyanis már a Balatonboglári borvidék földjén járunk, ami az országban a negyedik legnagyobb I. osztályú termőterülettel büszkélkedhet, bármit is jelentsen ez. Így aztán mint eső után a gombák, úgy sorjáznak a takaros parasztházak vagy kúriák épületében a borárudák. Összességében kedves falu ez, és "zimmer frei" felirat is van elég – ha valaki csendben és jó áron szeretne a magyar tenger környékén üdülni, itt aligha fog csalódni.

A község közepe tájékán, a főúttól nyugatra, a Petőfi utca 71. szám alatt jókora fák látszanak. Itt van a kerítéssel gondosan elzárt, de három oldalról körbesétálható és kívülről alaposan szemügyre vehető Széchenyi-kastély. A főbejárat előtti kis parkban mellszobor emlékezteti a vendéget a kastély történetének legnevezetesebb lakójára, Széchenyi Zsigmondra, a legnagyobb magyar testvérének dédunokájára. Ő a harmincas és hatvanas évek között vadászként és zoológusként keresztbe-kasul bejárta Afrikát, és több százezren falták élvezettel az utazásairól szóló könyveit.

Az aprócska, késő barokk kastély már 1790-ben is állt, és nagyobb pusztulás vagy átalakítás nélkül vészelte át az évszázadokat. Korábban terveztek beléje egy Széchenyi Zsigmond-emlékszobát, de úgy tűnik, hogy egyelőre elzárva marad a ház.

Innen hétszáz méterre északra, a szántódi és balatonföldvári út kereszteződésében, a falu legforgalmasabb részén áll egy gótikus küllemű templom, amit Mátyás király korában építettek egy kolostorral együtt a ferencesek.

A kolostor már néhány évtizeddel az építés után, 1530-ban csúnyán leégett. Talán ennek köszönhető, hogy csökkenő jelentősége folytán az osztrákok később nem szabták át barokk stílusban a templomot, sőt, a XX. század elején a külsőt eredeti formájában állították helyre.

 

Merőben szokatlan, hogy hová került a torony. Olyat már láttam, hogy a templom tornya a szokásos, bejárat felőli oldal helyett a templom közepén legyen (például az angol gótikában ez volt a szokás), de ilyet, hogy azt az épület lekerekített végéhez, a hajó mellé emeljék, még nem.

Sajnos odabent csak a gótikus ablakokon beszűrődő fény emlékeztet a templom külsejének szép harmóniájára, egyébként eklektikusan sorakoznak a barokk és későbbi berendezési tárgyak.