Somogy megye legmagasabb pontja: az Alman-tető (és környéke)

Somogy – legmagasabb pontját nézve – a Dunántúl legalacsonyabb megyéje. De ettől még sok szép dombja van ennek a hatalmas, ritkán lakott, s így gyakran üresnek látszó tájnak. A korábbi, Kereki várát bemutató barangoláshoz nagyon közel, onnan akár gyalog is megközelíthető távolságra találjuk meg a megye legmagasabb pontját, amit sokáig nem is jeleztek a térképek, és tévesen más dombot tartottak a legnagyobbnak. Aztán nagy nehezen egy éve méltóképpen megjelölték a 316 méteres Alman-tetőt.

Bár mint említettem, Kereki felől is vezet erre turistaút, én inkább Szólád felől közelítettem, mert miután a várat már láttam korábban, e másik útvonal új látnivalókat ígért. Szólád néhány környékbeli faluval együtt egy zsákút mentén fekszik, elrejtve a dombok közt, így érintetlen, ősi hangulatot áraszt, és általában nagyon csendes. Mint oly sok helyen a Balaton vidékén, itt is a szőlő és a bor nyújt leginkább elfoglaltságot a helybélieknek.

A fenti, turistautak-hu-ról származó térkép bal felső sarkában jelöltem be a szóládi borospincéket, amik viszonylag híresek, és alighanem csak a tavaszi időpont miatt nem láttam különösebb jövés-menést. A pinceajtókat, melyeket általában magas és függőleges löszfalba vájtak, a főutcától keletre nyíló mellékutcákban találjuk. A jobban kiépített, tágasabb pincesoron halad a zöld háromszög turistajelzés. A rejtőzködőbb, és helyenként már beomlott ajtók pedig a Nezdére vezető, löszvölgybe épített mélyút mentén sorakoznak egy kilométerrel délebbre (N46°47'14'', E17°50'35 és N46°46'41'', E17°50'58'' környékén). Nagyjából száz pincét használnak ma is. Az önkormányzat 1999-ben sokat költött a felújításukra, amiért Európa-díjat is kaptak.

Ha busszal érkezel, vagy az Alman-tető környékének látnivalóit hosszabb túra keretében szeretnéd megközelíteni, akkor el lehet indulni Szólád központjából a zöld háromszög jelzésen. Mivel a turistaút alsó szakasza kevésbé látványos, én Nezdéig autóztam, és a fenti térképen jelölt sárga pöttyök mentén tettem egy közepesen hosszú, oda-vissza összesen nyolc kilométeres sétát. Ez alatt alig több, mint 200 méter szintkülönbséget kell legyőzni.

A Szólád határában még mindkét oldalon löszfallal és pinceajtókkal kísért út hamar a nezdei fennsíkra ér, ahol rengeteg szőlő terem, és látszanak már Somogy legmagasabb dombjai. Mivel csak 150 méter magasan vagyunk, és kellően meredekek az erdős domboldalak, akár hegynek is láthatja őket az Alföldhöz szokott szem.

Nezdét már három oldalról körbeölelik a dombok. Azon a kellemes áprilisi hétvégén néhány helyi lakos szorgosan csinosította telkét. Szezonban többen is fogadnak szállóvendégeket, és jónéhány házat nyaralónak használnak itt. A Szóládhoz csatolt takaros kis faluba érkezvén, néhány házat elhagyva egy kis utcán fel kell kapaszkodni balra, az üres telkek felett húzódó másik utcára, ahol hamarosan újra üdvözölhetjük a pincéknél is látott zöld háromszög jelzést. Itt, ahogy több helyen még a dombságban, szép új tábla mutatja túránk végpontjának, a Csillagó-hegynek irányát és távolságát.

Rögtön e tábla után következik az egész útvonal legmeredekebb része. Ritkán érezni ennyire melegnek az áprilisi napsütést, mint ezen a rövid kaptatón. Jutalmul egy csodálatos szelídgesztenyefa következik, alatta szépen kiépített pihenőhellyel, és az első kilátással az innen hét kilométerre kezdődő Balatonra.

Nem sokkal feljebb egy szoborpark kezdődik, vitatható színvonalú modern alkotásokkal, melyeket 2002-ben állítottak fel a nemzeti romantika manapság népszerű stílusában. Csaba, Koppány és más vezérek állnak itt sorban, turullal és székelykapuval kiegészítve, a felső végen pedig egy kettős kereszt zárja a sort, meg egy harangtorony ellopott haranggal. Jól lehet fényképezni őket, ahogy egy vonalban sorakoznak, vagy háttérben a Balatonnal (sajnos párás idő volt, de a jobb oldali képen becsszóra ott van a magyar tenger a horizonton).

A sámánoktól a kereszténységig vezető domboldalt megmászva egy derékszögű jobbkanyart vesz az út, és elkezdődik az erdő. Hamarosan egy aprócska fakilátóhoz érkezünk, ahonnan nagyjából ugyanolyan a kilátás, mint alóla, a remek pihenőhelyül szolgáló padokról. Útjelző tábla is van, mely szerint már csak nyolcszáz méter a megye legmagasabb pontja. Érdemes azonban itt időzni inkább, mert a csúcson nem lesz kilátás. Szép időben látszana a fél Balaton.

Már csak negyed óra erdei séta az Alman-tető fákkal borított csúcsa, ahol elégedetten vehetjük szemügyre a 2009 októberében állított (de már fél év után repedésekkel teli) kopjafát. Pontosan 316,43 méter magasan van itt a talpunk, Somogyország legmagasabb pontján. E megyét nem csak mérete miatt becézik országnak, hanem azért is, mert ez itt Koppány vezér birodalma volt, akit a somogyi nép mindig is hősének tekintett, és így erősebb alapokra épül itt az ősmagyar kultusz, mint bárhol máshol az országban. Van a közelben egy geocaching-lelőhely is, melynek lapját már csak azért is érdemes megnézni, mert ott is részletesen írnak a környékről.

Innentől már végig fennsíkon halad az út, előbb sűrű erdőn keresztül, majd az erdő és Kötcse földjeinek határán. Az Alman-tető csúcsa és a Csillagó-hegy kilátója között éppen félúton, az erdő szélére érve újabb tábla mutatja az utat. Innen nyolcszáz méter van még hátra, és látszik már a geodéziai torony. Ezekről a különös építményekről a Csóka-hegyen és az Öttömösi-erdőben írtam már korábban.

A torony nyitva van és biztonságos, persze nem árt vigyázni a fémlétrákon való közlekedéskor. Odafentről teljes a körpanoráma, hiszen húsz méterrel a Csillagó-hegy 314 méter magas csúcsa felett tekinthetünk szét. Északra a Balaton, délre a somogyi dombok mögött a Mecsek kéklik, már amikor.

A környék biciklizésre is remekül alkalmas, egyedül a nezdei emelkedő teszi keményen próbára az izmokat. Sajnos quadokkal és egyéb járgányokkal is próbálkoznak. Nem kicsi volt a kárörömöm, mikor visszafelé sétálván, a mellettem fél órával korábban elszáguldó, borzalmas port kavaró terepjáró utasait tehetetlenül unatkozva találtam meg fák közé csúszott járművük mellett... (Bocs, de nem szeretem, ha a polgártársak felverik az erdő csendjét.)

Ha vissza kell térni Nezdére, más ösvényeken is lehet próbálkozni, de jelzett út ez az egy van. Aki busszal jött vagy még nem fáradt el kellőképpen, menjen bátran tovább Kereki felé, a Fejérkő várához vezető piros L jelzésen.

Hajós

Érdeket nem feszítő felesleges gondolatok arrul, hogy mily üres vala az magyar Alföld

Az Alföld problémás hely, amikor az ember barangolásra vágyik. Ha az utazó lelke nem börtönéből szabadult sas a rónák végtelenje láttán, és a Petőfi-emlékhelyekre már tízszer elbuszoztatták kisiskolás korában (sőt, neadjisten hidegen hagyják azok), akkor alaposan körül kell néznie érdekes célpontok után. Gyerekkorom nagy részét Szegeden elszenvedvén fokozódó apátiával éltem meg azt, hogy ha levegőzni akartunk vinni egy messziről jött rokont vagy ismerőst, 80 kilométeres sugarú körben egyetlen helyszín jöhetett szóba: Ópusztaszer. Bár nem kis látványosság, de a tizenödödik alkalommal a Feszty-körkép sem tűnik már akkorának, mint az elején.

Annak, aki valamilyen oknál fogva kénytelen átszelni a Kiskunságot, vagy a környéken van dolga, és érthető módon nem tud mit kezdeni magával, jól jöhet egy olyan falu – bocsánat, 2008 július 1. óta város – mint amilyen Hajós.

Hajósnak az tájékárul s érsek uramnak ottani kastélyárul

Hajós a teljesen sík, régi Duna-ártér és a kiskunsági buckák határára épült, ott, ahol egy löszfal régen elválasztotta a Duna-menti hatalmas mocsárvilágot a Kiskunság száraz vidékétől. A folyószabályozás előtt a Vajas nevű vízfolyás mosta a falu partjait, és állítólag Hajósról, ahogy a neve is mutatja, tényleg ki lehetett hajózni a Dunáig. A lakóházak lent a lapályon vannak, míg a löszfal oldalába és tetejére szőlőt ültettek, és – valószínűtlenül nagy számban – présházakat, pincéket építettek.

Az 1700-as években a kalocsai érsek vadász-nyaraló kastélyt építtetett Hajóson, ami ma is egész jó állapotban áll a főtér közelében. Másra nem tudok gondolni, mint hogy a bor közelsége vonzotta ide a fényes és konzervatív Kalocsáról az aligha mindig józan atyákat, hiszen maga a kalocsai érsek rendelte el, hogy a frissiben betelepített svábok szőlőt ültessenek a környéken.

A most nevelőotthonnak használt barokk kastélyt 1739-ben kezdték építeni, és 1767 óta nagyjából úgy néz ki, ahogy most is látható. Van neki négy saroktornya, egy szép barokk kapuja meg míves kovácsoltvas ablakrácsai.

Hajósnak az világhíres pincefalvárul

A várost délkeletre elhagyva rögtön látszik az az alföldi viszonylatban szokatlanul magas löszfal, ahol a hajósi borok készülnek. A környező lankákra, völgyekre épült a pincefalu, ami állítólag a legnagyobb egész Európában.

Az első présházakat több mint kétszáz éve építették, de nem nagyon látszik egyiken sem a kora: épp olyan stílusban épülnek az apró fehér házikók ma is, ahogy annak idején elkezdték. Aki nem ragaszkodik a tömeghez, és inkább a hely hangulatára kíváncsi, mint a borok ízére, azok mindenképpen télen vagy kora tavasszal járjanak erre, amikor tökéletes magányban szippantható be a kis utcák mesebeli légköre.

Összesen, azt mondják, 1200-1300 házikó lehet a pincefaluban. Érdekes, hogy még senkinek nem jutott eszébe pontosan megszámolni őket. A girbe-gurba, domborzatot követő vagy csak mókás tervezetlenséggel épült utcákat járva talán lehetetlen is volna a feladat. Eltévedni azért nem lehet, mert sajnos T alakban országút vágja át a pincék világát.

Talán a város sváb múltja, talán a németek alkoholos italok iránti lelkes buzgalma az okozója annak, hogy érzésem szerint Némethonban jobban ismerik ezt a barangolásra érdemes helyszínt, mint itthon. Egyébiránt errefelé halad el az Alföldi Kék-túra is, és épp itt a pincefaluban van egy pecsételő hely. Kíváncsi volnék arra a mindenre elszánt emberre, aki esetleg hajlandó végiggyalogolni a nagy magyar Alföldön e gyötrelmes unalommal kecsegtető, Szekszárd és Sátoraljaújhely közötti 848 kilométert, amit az ünnepélyes 1996-os esztendőben avattak fel, nyilván kizárólag ama gyakorlatias célból, hogy bezáruljon a 2520 km-es túrakör.