Siklós

Egy korábbi ormánsági kalandozás után irány újra Baranya déli mezsgyéje! Siklós, e tízezres kisváros, egy egész megyényi történelemmel büszkélkedhet. Itt van az ország leglátványosabb, még épségben álló középkori vára, de ez csak a kezdet, mert találunk itt gótikus kolostort, barokk kegytemplomot és török mecsetet is.

Bármerről közelítünk, Siklós kis dombon álló hatalmas vára messziről látszik. A belváros girbe-gurba utcaszerkezete miatt viszont nem könnyű megtalálni. A parkolót úgy lehet megközelíteni, ha a Kossuth teret keressük (előbb-utóbb minden út ide vezet), aztán egy közeli templom tornya mutatja az utat nyugat felé, a cifra narancssárga városháza rövidebbik oldalával szemben kezdődő Batthyány közbe. Ezen az utcácskán lehet felkanyarogni a várfalak alá.

A vár felé haladva, a Batthyány közből érdemes egy kis kitérőt tenni bal kéz felé a Vajda térre, mert ott egy gótikus eredetű ferences templomot és kolostort láthatunk, a templomban XV. századi freskókkal.

Most, ahogy ezt a bejegyzést írom, azt olvasom Siklós honlapján, hogy a vár 2011. április végéig felújítás miatt zárva lesz, és "a több évszázados építészeti örökség meg fog újulni a XXI. szd. technológiájával, azaz a múlt és a jelen fog találkozni. E találkozásukkal, szimbiózisukban fognak hidat képezni a jövő felé." Szívből remélem, hogy ez csak nagyzoló duma, és anakronisztikus szimbiózis helyett inkább történelmi valójában fog újra pompázni e csodás erődítmény, ami egyébként a felújítás előtt is elég jó formában állt. Emellett az időzítés is felettébb vacak, mert a közeli Pécs kulturális fővárosi mivolta miatt, a szokottnál nyilván többen barangolnának el idén Siklósra is...

A vár persze a félve várt felújítás előtt sem úgy néz ki, ahogy a XIII. században kitalálták (első említése 1294-ből való, alighanem kevéssel azelőtt épült fel), hanem egy változatosan szép egységet alkot, melyen a XIII-XVIII. század közötti korok mind nyomot hagytak. A kezdetekről néhány román és gótikus stílusú ablak- vagy ajtóív tanúskodik a palota falain, na meg a tisztán gótikus várkápolna.

A reneszánsz tobzódásának idején a török veszély miatt leginkább az erődfalakra koncentráltak – ebből az időből való a gyilokjáró, amiről remek kilátással tekinthetünk szét a város, a Dráva széles síkja, vagy a (keleti végét leszámítva) bágyadtan lankás Villányi-hegység felé.

A teljesen szabálytalan formájú udvart körbezáró, hol egyenes, hol ívelt falú palotaépület nagy része barokk építkezés után lett ilyen, de a külső falak stílusából én régebbinek mondtam volna. A következő kép bal szélén egy gótikus ablak látható, ami, a vele egy magasságban lévő vakablakokkal együtt, nem a mostani emeletek szintjéhez igazodik. A török időkben romba dőlt alacsonyabb épületre így szerkesztették rá a tágasabb, magasabb emeleteket. A kép jobb felén a kápolna ugrik ki a falból.

A vár belsejében hatalmas vártörténeti és képzőművészeti kiállítások voltak láthatók, amik a felújítás után nyilván részben kicserélődnek majd, a pincében pedig az elmaradhatatlan börtönmúzeumban borzonghat kedvére a sötét és szűk terektől meg a dohos levegőtől meg nem riadó látogató.

A kimerítő vártúra után térjünk vissza a belvárosba. A városháza mögött, a Széchenyi és a Vörömarty utca sarkán áll egy egészen különleges építmény, Malkocs bég dzsámija. Nagyobbra nőtt és ismertebb pécsi társával ellentétben ezt a mecsetet nem alakították át keresztény templommá, hanem a lebontott, visszaépítésre váró minaretjét leszámítva épp olyan, amilyen a török időkben vala.

A XVI. század második felében épült török imaházat az védte meg az évszázadok viharaitól, hogy beépítették egy lakóházba. 1992-ben bontották le róla a házat, és állították helyre fantasztikus eredménnyel, amiért a felújítók Europa Nostra díjat is kaptak. Hasonló stílusú mecsetekkel Boszniában találkozhat az utazó, és a sors szomorú fintora nyomán épp bosnyák menekültek használták templomukként az épületet a kilencvenes években.

A mecset berendezését a török állam adta ajándékba. Muzeális értékű bútorokat, kegytárgyakat láthatunk odabent. Mint minden mecsetben, belépvén itt is mennyei béke fogadja az embert. Szép szőnyegek, egzotikusan megmunkált tárgyak láthatók mindenütt: kincsesdoboz, ébenfa szék, Aladdin csodalámpája, csillogó kancsó...

Érdemes hosszabban időzve elmerülni a részletekben, és a cipőt az ajtóban hagyva alaposan körülnézni, mert ilyesmit itthon máshol nem láthatunk. Az ablakok az Ezeregy éjszaka meséit idézik, és egy magyar nyelvű koránt is találtunk.

Bámulatos, hogy a közös történelem ellenére mára valóságos barátság alakult ki törökök és magyarok között. Ebben a szellemben megyünk mi is tovább, ebből a muszlim szent házból egyenesen egy nagy becsben álló keresztény kegyhelyhez.

A Siklóshoz tartozó Máriagyűd ferences kegytemploma 1739-re épült fel, de már legalább 900 éve különleges szent helynek számít az itteni forrás környéke. Úgy tartják, hogy II. Géza király 1148-ban – a közeledő bizánci hadsereggel szemben védelemért fohászkodva – itt ajánlotta koronáját és trónját Mária oltalmába, mert már akkor is tartotta magát az a hit, hogy itt gyakran meghallgatásra találnak az imák. Mária megjelenéséről is sokszor beszámoltak a zarándokok, akik már az Árpád-házi királyok korában is templomban imádkozhattak Máriagyűdön.

A fényűző barokk külső nem kevésbé cikornyás belsőt rejt. Míg kívülről szerintem fenségesen mutat a templom, belül furcsán mutatnak együtt a barokk oltárok és a XX. századi freskók. De a lényeg az erre járók többsége számára persze nem ez, hanem az 1713-ból származó Mária-kegyszobor, amit a körüljárható főoltár rejt, és amely már a harmadik a sorban. Az elsőt a török hódoltság idején keverték el valahová, a másodikat pedig a Rákóczi-szabadságharc alatt menekítették a ferencesek Eszékre, mert az osztrákoknak szokásuk volt lenyúlni a magyar kegytárgyakat.

Ha elfáradt az utazó a bóklászásban, Siklós környékén bőven vannak olyan helyek, ahol különböző élvezetekben merülhet el az ember. Nagyon közel vannak ugyanis a villányi pincék és a harkányi fürdő is.

Érd

Ne, ne, ne! Ne lapozz tovább Érd nevének láttán! Bármily hihetetlen, van ott több olyan dolog is, ami kitűnően alkalmassá teszi eme legfiatalabb megyei jogú várost egy félnapos kiruccanásra, főleg ha Pesten vagy a környékén élsz.

Beismerem, a városkép nem túl csábító, amolyan igazi alvóvárosos: családi házak végtelen sora meg néhány szocreál középület a belvárosban, kiegészítve pár darab tízemeletes panellal... Szóval ezt inkább hagyjuk, keressük meg helyette az izgalmas részleteket.

Az Földrajzi Múzeumrul, mely méltó emléket állíta vala az nevezetes magyar utazóknak

A mai városközpont gyakorlatilag egyetlen látnivalója a Szabadság téren lévő Magyar Földrajzi Múzeum, ami egy XIX. század elején épült egykori vendégfogadóban kapott méltó helyet. A klasszicista épület azóta volt családi kúria, tiszti lak, főiskola és tanácsháza is, végül 1983-ban beköltözött oda a földrajzi gyűjtemény.

Maga az épület tipikusan olyan, mint egy régi városháza valamelyik közepes méretű egykori mezővárosban. A ház mögött kicsi, de kedves parkot találtam, ahol földrajztudósok és utazók szobrait állították fel. A szobrok között kiemelt helyre került a múzeumalapító Balázs Dénes, akit stílusosan gyaloglás közben, hátizsákkal és fotómasinával öntöttek bronzba. Szerintem jól sikerült a szobor, ami egy lelkes, jókedélyű, kimondottan jó fejnek látszó, és ami a legfontosabb, örökké barangolni vágyó embert ábrázol.

Kora őszi szombat volt, de a múzeumot mégis teljesen üresen találtam, így váratlan bónuszként egyszemélyes tárlatvezetést is kaptam a személyzettől. Az állandó kiállítás egész látványosra sikeredett, mert a magyar világutazók útvonalának bemutatásán kívül sok olyan tárgyat is vitrinbe tettek, amit ők hoztak haza a világ minden szegletéből. Bennszülött fegyverek, egzotikus hangszerek, távol-keleti dísztárgyak vannak mindenfelé. Na meg egy kis barlangkutató és térképészeti szeglet is helyet kapott az egyik szárnyban ezzel a hatalmas földmérő micsodával...

Végül de nem utolsó sorban meg kell említenem a múzeummal szemben található pékséget, ahol zavarba ejtő választékban, remek áron lehet nagyon finomat enni.

Innen érdemes Érd-Ófalu felé venni az irányt, a Felső utcán délnek fordulva.

Érd-Ófalu titka, melybül csak három van az magyar országban

Érd-Ófalu nem meglepő módon a város legrégebbi része, és még a Duna-partra épült, nem pedig a régi balatoni út mentén. Itt, a Mecset utcában látható, sőt, mászható az ország három máig álló középkori török minaretje közül az egyik. Az érdi minaret 23 méter magas, és alapja 12 szögű.

Néha nyitva van az ajtó, de ha nem, egy papíroson ott áll, hogy a kulcsot bármikor el lehet kérni egy közeli házban. Mivel ez a minaret jóval kisebb az egrinél, a lépcső még a vártnál is keskenyebb. Egy kövérebb müezzinnek esélye sem volt felmászni, hogy elkiáltsa az imát. Felkapaszkodni itt is inkább az élmény, mint a kilátás miatt érdemes, bár fentről jól látható az Ófalu és a Duna melletti sűrű ártéri erdővel borított Beliczay-sziget, miként az a fennsík is, amiről alant szólok majd. A lépcsőház amellett, hogy szűk, sötét is, mert apró nyílásokon szűrődik csak be a fény, és azokon is ritkán. Emellett a csigalépcső nagy része még eredeti, vagyis olyan korból származik, amikor nem volt szempont a müezzin kényelme mellett az sem, hogy legalább nagyjából egyenlő magasságúak legyenek a lépcsőfokok.

Az érdi magaspartrul

Ha Érden északról dél felé haladunk, a kertvárost jellemző dombság szép lassan átadja a helyet a Duna alföldjének. Ebből emelkedik ki nyolcvan méterrel a Mezőföld északi peremét jelentő Kakukk-hegy, ami valójában nem hegy, hanem egy meredek falú fennsík. A "hegy" leglátványosabb része az Érdi magaspart, ahol 50 méteres függőleges löszfalat mosott ki a vén Duna.

A falat nem csak azért nem érdemes extrém kihívásokra vágyóknak sem alulról mászva meghódítani, mert természetileg védett, hanem azért sem, mert a lösz omlós, és könnyen le lehet zuhanni a fal darabjaival együtt, ahogy néhány szerencsétlen bolonddal ez meg is történt már.

A fal tetejét e két út valamelyikén érdemes megközelíteni:

1. Gyalog fel lehet mászni az ófalui Molnár utca végében lévő téglagyár felől.
2. Autóval (nagyobb eső után inkább terepjáróval...) az ófalui Mély utcán fel lehet kaptatni a fennsíkra, majd ott rögtön balra kell fordulni egy földúton. Másfél kilométer után érdemes leparkolni, és gyalog balra indulni a kiskertek között a Duna-partig.

Észak, vagyis Érd és Buda felé ilyen a kilátás:

A táj nem olyan változatos, mint a nagyobbik Dunakanyarban, viszont itt tényleg a folyó felett állunk, egy függőleges fal tetején. Pár száz méteren át, amíg egy kiskert kerítéséhez nem érünk (nem tudom, mit keres ott egy kerítés...), kitaposott ösvényen sétálhatunk a parton, jobban mondva a part felett...

Ha még nem akarod, hogy véget érjen itt a nap, érdemes folytatni az utat, akár a fennsík tetjén lévő föüldúton is, Százhalombatta felé, ahol megnézheted az őskori régészeti parkot.