Dég (és kicsit Aba)

Melyben Dégnek helyzetérül értekezék

Fejér megye déli felén találjuk a még a lapos Mezőföldnél is mélyebben csordogáló Sárvíz rosszul termő, egykor mocsaras völgyét. Ez a vízben gazdag táj sokfelé reménytelen szegénységről árulkodik. Sajnos így volt ez errefelé mindig, és ahogy régen, úgy most is bizarr szigetként emelkedik ki e vidékből Dég fényűző birtoka.

Már csak azért is érdemes elbarangolni e nagyvárosoktól igencsak távoli zugba, mert itt van az ország egyetlen látogatható klasszicista kastélya. Ha azonban hozzágondoljuk, hogy az épület a nemzeti múzeum építészének egyik első monumentális terve volt, és hogy az egyik legszebb kastélykert tartozik hozzá, akkor végképp kihagyhatatlan hely Dég.

Nem mintha sokan tudnának erről, hiszen órákon át egyedül voltunk a kastélynál egy napsütötte áprilisi szombaton. Az sem segít, hogy a faluban sehol nem láttunk útjelző táblát, ami a község egyetlen nagy nevezetessége felé mutatta volna az irányt. Pedig forgalmas út vezet el Dég mellett a Balaton felé, így még az is lehet, hogy néhányan megállnának itt nyaralás előtt vagy után körülnézni, ha tekintetük megakadna egy táblán. Parkolni az N46°52'33'', E18°26'1'' pont környékén, a bekötőút két oldalán lehet. A falu központjából a Hunyadi utca kanyarodik ide, a kastélykert északi végébe. Déget autózva a 64-es főúton is meg lehet közelíteni, de Budapest/Fehérvár felől érkezve a térképekről lefeljtett (ellenben jó aszfaltú és nyílegyenes) Káloz felől ide tartó úton érdemes megcélozni a falut.

Zárójelbe tétetett kitérő Aba felé

Erről jut eszembe, hogy ezen az útvonalon akár útba is ejthető Magyarország ábécében első települése, a több érdekességet is tartogató különös nagyközség, Aba. A környék falusias jellegének szép jelképe az, hogy Aba az ország egyetlen olyan kistérségi székhelye, amely még nem kapott városi rangot. Na de lássuk röviden, mi is van itt. Először is a falu kellős közepén van egy ábécé, amit egy szép régi kúriából alakítottak ki, méghozzá meglehetősen igényesen:



A kúria tényleg szép, csak kár, hogy arra már nem jutott pénz, hogy valami csinos burkolatot csináljanak a parkolónak, így pont a főtérre hordja innen a port a szél. Kúriából lett ábécét se láttam még, de még furább az előtte felállított, naív népi művészetet szimbolizálni szándékozó, modern kálvária, ami láthatóan a gyerekeket célozza meg.

Van abban valami kedvesen fura, hogy nyáron a szökőkútban II. János Pál vaskos üzenetei között fröcskölik egymást a mit sem sejtő gyerkőcök, és aztán Isten barmait formázó padokon pihenik ki az önfeledt hancúrozás fáradalmait. Műlakotásnak ugyan nem nevezném ezt a pár éve felállított kálváriát, de jó ez, kell ez, mert ad egy közösségi teret, és egyedivé teszi a falut.

Aggodalomra semmi ok, a mosolyogtató látnivalók mellé igazi építészeti különlegességet is találunk Abán, méghozzá egy háromszög alaprajzú templomot.



A barokk imaházat jól megrágta az idő vasfoga, pedig már szemből is mutatós az 1756-ban felszentelt épület. Az igazi arcát oldalról és hátulról fedi fel, mert onnan látszik, hogy valóban háromszögű. Az alaposan feldíszített belső tér viszont nagyjából kerek; nem is tudom, mire használják a háromszög sarkait.



A háromszög alaprajz egyébként természetesen a szentháromságot jelképezi, ami annyira magától értetődő, hogy szinte különös, miért van olyan kevés ilyen építmény a világon. Az országban eddig egyetlen másik háromszög alaprajzú templomot találtam (a törpe sajóládi temetőkápolnát), és az abaiak szerint a világon is csak egy hasonló akad, talán Franciaországban.

Az zárójel véget ére, következzék az valódi fejezet Dég kastélyárul

Aba után most már tényleg irány Dég! Parkolás után először a főhomlokzatát mutatja nekünk a kastély, ami mai állapotában kevésbé elegáns és rosszabb állapotú, mint a túloldali, kert felőli homlokzat. Egykori díszeivel, melyeket oda sejtek, sokkal látványosabb lehetett a kocsifeljáró is.



A kastély építtetője a nem túl magas rangú (köznemesi származású), ellenben remek üzleti érzékkel megáldott Festetics Antal volt. Antal nagyon távoli rokonságban állt a család befolyásosabb keszthelyi ágával, de ügyesen használta fel mindazt, amije volt, és jól menő birtokot alakított ki Dégen. A növénytermesztés mellett juhokat vett, és posztógyárat is épített, hogy még nagyobb haszna legyen saját gyapjújából. Negyven éves korára elegendő vagyont szedett össze, hogy 1805-ben egy új, divatos kastélyt építtessen azzal a Pollack Mihállyal, aki már ekkor, évtizedekkel a Nemzeti Múzeumra kapott megrendelés előtt is drága építésznek számított, hiszen sok épülete állt már Budán meg Pesten, köztük a budavári Sándor-palota is.



Festetics Antal egészen 89 éves koráig élvezhette fényűző otthonát és a park jó levegőjét. A kastély leghíresebb szülöttje azonban kevésbé fényes pályát mondhatott magáénak. Ő volt Festetics Sándor gróf, aki az 1920-as években a kor nagyvilági szokásainak megfelelően újíttatta fel az addigra öregessé vált kastélyt. A gróf és barátai rendszeresen röpködtek, autóversenyeztek, teniszeztek és pancsoltak a birtokon. Az ország egyik legvagányabb helye volt ez. Sajnos Sándor emellett lelkesen politizált is, méghozzá 1933-tól a magyar nácipárt tagjaként. (Kemény politikai viták lehettek a vacsoraasztalnál, mert a "vörös gróf", Károlyi Mihály volt az ő sógora.) A második világháború végén a népbíróság ítélte el, és gondolom meg is érdemelte azt a nyolc évet, amit öregkorában rabigában töltött.

A család kilakoltatása után gyermekotthont rendeztek be, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kastély minden berendezése azon nyomban szőrén-szálán eltűnt. (Egyszer már elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lett azzal a rengeteg értékes műtárggyal, bútorral, étkészlettel és egyéb berendezéssel, aminek a negyvenes években lába kélt a magyar kastélyokból. Odáig rendben, hogy egy részét a vörös hadsereg vitte magával, a többire pedig a falu népe tette rá a kezét, de hol vannak ezek a tárgyak most? Legalábbis én manapság ritkán látok az egyszerű falusi ember falán barokk órát, vagy az asztalán kétszáz éves ezüst-porcelán étkészletet.)

A bejárat a kopottas főhomlokzatról nyílik. Elvileg május elsejétől október végéig van nyitva a kastély (hétfő kivetélvel minden nap tíztől hatig), de a tavasz és az ősz maradék hónapjaiban is lehet próbálkozni a hivatalos honlapon látható telefonszámokon, mert hétvégén elképzelhető, hogy beengedig az embert.

Ami a kastélybelsőt illeti, ideiglenesen egy köztes állapotot láthatunk ott. Egyes szobák fehérre vannak meszelve, máshol a húszas évekbeli díszítésből látunk valamit, de akadnak az eredeti klasszicista festésből is töredékek. Az épületet birtokló Műemlékek Nemzeti Gondnokságának az a hosszú távú célja, hogy mindenütt a kétszáz évvel ezelőtti állapotot állítsák vissza.

Addig is, mielőtt hozzáfognának a festékrétegek gondos levakarásához, egy nagyon változatos kis kiállítást állítottak össze. Vannak XIX. századi és a húszas éveket idéző bútorok, látványos stukkók és festett mennyezet, van egy szoba, ami a két világháború közti sportéletet mutatja be, van egy kis botanikai kiállítás Kossuth Lajos szekrényével, vannak fotók az olasz testvértelepülés tyúkfuttató versenyeiről, életképek a gyermekotthon éveiből, van temérdek ókori szobormásolat, és végül egy szoba, ahol helyi kézművesek alkotásait tették vitrinbe.



A kastély sztárja azonban egyértelműen a kör alakú díszterem. Ez a hátborzongató, sötét falú, kupolás szoba egyszerre idézi szabadkőműves összejövetelek és náci összeesküvések hangulatát. Alighanem mindkettőnek helyszínül szolgált a kastély, hiszen Festetics Antal titkos szabadkőműves iratok őrzője volt, a későbbi Sándor sajnálatos dolgairól pedig már értekeztem fentebb. Aligha véletlen a hasonlóság a díszterem sasmotívumai és a náci címerállat testtartása között.



Eredetetileg a teremben lévő nyolc tükör mindegyikében láthatta magát a szoba középpontjában álló ember. Hogy ezt nem is olyan egyszerű megcsinálni, azt jól bizonyítja, hogy a mostani másolatok esetében ez maximum négy tükörben sikerül egyszerre. Klasszicista kastélyhoz méltó módon természetesen itt is ókori szobrok másolatai állnak a fal mellett.

Egy vén, valószínűtlenül terebélyes fa már a főhomlokzat felől is sejteti, hogy nem mindennapi park volt egykor az épület körül. Szerencsére, ha megkerüljük a kastélyt, még most is maradt belőle ízelítő bőven. És nem mellesleg maga a kastély is a hátsó kert felől mutatja meg legszebb oldalát.



A keleti szárny mellett a régi teniszpálya és rózsalugas maradványain kívül egy kis darab műromot is látni lehet – ezekből a romantikus kövekből a XIX. században még sokkal több volt a kertben. Sajnos virágokat sem ültettek még. A kastély előtti hatalmas, vadvirágokkal teli rét viszont szép előteret ad a gyönyörű arányú palotának.



A mező hátsó végében egy szabályos körbe ültetett öreg fenyőfa-csoport áll, közepén valamiféle kő talapzattal – ez megint a szabadkőműveseket juttatta eszembe.



Tovább hátrálva egy szépen gondozott tó partján találjuk magunkat. Mivel a kastélykert nincs elkerítve, bárki bármikor ingyen élvezheti a parkot. Így aztán pecázni is lehet, amit ki is használnak a helybéliek. Itt találkoztunk először a személyzeten kívül emberi lénnyel.

A kastélykert igazi különlegessége a dísztó szigetére 1891-ben épített hollandi-ház. A holland gótikát idéző kerti lak földszintes fele tehénistálló volt, mellette az emeleten pedig Festetics Andor gróf tüdőbeteg felesége töltötte ideje jelentős részét. Azt hitték ugyanis akkoriban, hogy a jószágok kérődzésekor keletkező ammónia gyógyító hatással bír az ilyesfajta betegségek ellen. Aztán persze kiderült, hogy ez a mérges, maró gáz csak tünetileg segít: a nyálkahártyára jutva megkönnyíti a légzést, viszont magának a tüdőnek inkább árt, mint használ.



A kifli alakú tó több mint 600 méter hosszan nyújtózik, és feltétlenül megéri körbesétálni. A kastélykert megmaradt területe nagyjából kétszer másfél kilométer, de a nagy részén erdőgazdálkodás folyt, így nincsenek már meg az öreg fák. Amit a parkból manapság láthatunk, az így is páratlan az országban, és megvannak már a tervek a további csinosításra.