Érd

Ne, ne, ne! Ne lapozz tovább Érd nevének láttán! Bármily hihetetlen, van ott több olyan dolog is, ami kitűnően alkalmassá teszi eme legfiatalabb megyei jogú várost egy félnapos kiruccanásra, főleg ha Pesten vagy a környékén élsz.

Beismerem, a városkép nem túl csábító, amolyan igazi alvóvárosos: családi házak végtelen sora meg néhány szocreál középület a belvárosban, kiegészítve pár darab tízemeletes panellal... Szóval ezt inkább hagyjuk, keressük meg helyette az izgalmas részleteket.

Az Földrajzi Múzeumrul, mely méltó emléket állíta vala az nevezetes magyar utazóknak

A mai városközpont gyakorlatilag egyetlen látnivalója a Szabadság téren lévő Magyar Földrajzi Múzeum, ami egy XIX. század elején épült egykori vendégfogadóban kapott méltó helyet. A klasszicista épület azóta volt családi kúria, tiszti lak, főiskola és tanácsháza is, végül 1983-ban beköltözött oda a földrajzi gyűjtemény.

Maga az épület tipikusan olyan, mint egy régi városháza valamelyik közepes méretű egykori mezővárosban. A ház mögött kicsi, de kedves parkot találtam, ahol földrajztudósok és utazók szobrait állították fel. A szobrok között kiemelt helyre került a múzeumalapító Balázs Dénes, akit stílusosan gyaloglás közben, hátizsákkal és fotómasinával öntöttek bronzba. Szerintem jól sikerült a szobor, ami egy lelkes, jókedélyű, kimondottan jó fejnek látszó, és ami a legfontosabb, örökké barangolni vágyó embert ábrázol.

Kora őszi szombat volt, de a múzeumot mégis teljesen üresen találtam, így váratlan bónuszként egyszemélyes tárlatvezetést is kaptam a személyzettől. Az állandó kiállítás egész látványosra sikeredett, mert a magyar világutazók útvonalának bemutatásán kívül sok olyan tárgyat is vitrinbe tettek, amit ők hoztak haza a világ minden szegletéből. Bennszülött fegyverek, egzotikus hangszerek, távol-keleti dísztárgyak vannak mindenfelé. Na meg egy kis barlangkutató és térképészeti szeglet is helyet kapott az egyik szárnyban ezzel a hatalmas földmérő micsodával...

Végül de nem utolsó sorban meg kell említenem a múzeummal szemben található pékséget, ahol zavarba ejtő választékban, remek áron lehet nagyon finomat enni.

Innen érdemes Érd-Ófalu felé venni az irányt, a Felső utcán délnek fordulva.

Érd-Ófalu titka, melybül csak három van az magyar országban

Érd-Ófalu nem meglepő módon a város legrégebbi része, és még a Duna-partra épült, nem pedig a régi balatoni út mentén. Itt, a Mecset utcában látható, sőt, mászható az ország három máig álló középkori török minaretje közül az egyik. Az érdi minaret 23 méter magas, és alapja 12 szögű.

Néha nyitva van az ajtó, de ha nem, egy papíroson ott áll, hogy a kulcsot bármikor el lehet kérni egy közeli házban. Mivel ez a minaret jóval kisebb az egrinél, a lépcső még a vártnál is keskenyebb. Egy kövérebb müezzinnek esélye sem volt felmászni, hogy elkiáltsa az imát. Felkapaszkodni itt is inkább az élmény, mint a kilátás miatt érdemes, bár fentről jól látható az Ófalu és a Duna melletti sűrű ártéri erdővel borított Beliczay-sziget, miként az a fennsík is, amiről alant szólok majd. A lépcsőház amellett, hogy szűk, sötét is, mert apró nyílásokon szűrődik csak be a fény, és azokon is ritkán. Emellett a csigalépcső nagy része még eredeti, vagyis olyan korból származik, amikor nem volt szempont a müezzin kényelme mellett az sem, hogy legalább nagyjából egyenlő magasságúak legyenek a lépcsőfokok.

Az érdi magaspartrul

Ha Érden északról dél felé haladunk, a kertvárost jellemző dombság szép lassan átadja a helyet a Duna alföldjének. Ebből emelkedik ki nyolcvan méterrel a Mezőföld északi peremét jelentő Kakukk-hegy, ami valójában nem hegy, hanem egy meredek falú fennsík. A "hegy" leglátványosabb része az Érdi magaspart, ahol 50 méteres függőleges löszfalat mosott ki a vén Duna.

A falat nem csak azért nem érdemes extrém kihívásokra vágyóknak sem alulról mászva meghódítani, mert természetileg védett, hanem azért sem, mert a lösz omlós, és könnyen le lehet zuhanni a fal darabjaival együtt, ahogy néhány szerencsétlen bolonddal ez meg is történt már.

A fal tetejét e két út valamelyikén érdemes megközelíteni:

1. Gyalog fel lehet mászni az ófalui Molnár utca végében lévő téglagyár felől.
2. Autóval (nagyobb eső után inkább terepjáróval...) az ófalui Mély utcán fel lehet kaptatni a fennsíkra, majd ott rögtön balra kell fordulni egy földúton. Másfél kilométer után érdemes leparkolni, és gyalog balra indulni a kiskertek között a Duna-partig.

Észak, vagyis Érd és Buda felé ilyen a kilátás:

A táj nem olyan változatos, mint a nagyobbik Dunakanyarban, viszont itt tényleg a folyó felett állunk, egy függőleges fal tetején. Pár száz méteren át, amíg egy kiskert kerítéséhez nem érünk (nem tudom, mit keres ott egy kerítés...), kitaposott ösvényen sétálhatunk a parton, jobban mondva a part felett...

Ha még nem akarod, hogy véget érjen itt a nap, érdemes folytatni az utat, akár a fennsík tetjén lévő föüldúton is, Százhalombatta felé, ahol megnézheted az őskori régészeti parkot.