Fót

Fótnak jellegérül, s kevés szóval az nemes Károlyi családrul

Már az Érdről szóló bejegyzés írásakor úgy éreztem, hogy valami küldetés vezérel, és ez a tudálékos tudatállapot most Fót esetében visszatért. Mintha be akarnám bizonyítani ama magától értetődő tényt, hogy némely Pest környéki alvóvárosokban nem csak aludni lehet, és nem csak "bejönni" érdemes onnan, hanem oda "kimenni" is.

Fótot nyugatról az M2-es, balról az M3-as, délről az M0-ás szorongatja, mégis túlságosan nagy benne a forgalom. Egyrészt azért, mert eme alig hat éve városi rangú települést falusi szerkezete ellenére már majdnem húszezren lakják, másrészt meg nem tudom minek, de kamionok százai róják belvárosi útjait naponta. A fejlődésnek ára van, és a fótiak ezt azzal fizetik meg, hogy gázolajgőzt szagolnak. Az elmúlt húsz év alatt másfélszeresére nőtt a Fóton élők száma, főként gondolom a jobb levegő (hiú) reményében.

Fót, ahogy azzal minden rendes magyar település ismertetője kezdődni szokott, évszázadok óta lakott hely. Az újkorban Budapest növekedése viszonylag gazdag falusi életmóddal ajándékozta meg a szorgosabb lakosokat, mert a lankákon megtermelt zöldséget és gyümölcsöt jó áron el lehetett adni a fővárosi piacokon. Aztán megjelent a dúsgazdag nemesség is, akiknek ízlett a Fóti-Somlyón termő bor és a jó dombsági levegő. A XIX. században az eredetileg Nagykárolyról származó Károlyi család itt építette fel legnagyobb kastélyát, és egy gigantikus-romantikus templomot is adtak a falu egyházának.

Fót legszebb épületei egytől egyig gróf Károlyi István szépérzékét (és az ő hatalmas vagyonát) dícsérik. Úgy emlékeznek rá a fótiak, mint aki jó sorshoz segítette a falu népét. A reformkorban Széchenyi oldalán politizált, majd a '48-as forradalaom után Pest vármegye főispánja lett. A szabadságharc után kis ideig börtönben volt, de rangjánál fogva hamar kiszabadult, és végül megúszta a dolgot 100.000 forint jóvátétel megfizetésével. Hogy ez mennyire sok pénz volt akkor, azt jól mutatja, hogy később a lenyűgöző gazdagságú templom felépítése ennek a pénznek alig ötszörösébe, félmillió forintba került. A szép kort megélt István uraság a kiegyezés után megbékélt Ferenc Józseffel, sőt, jó barátságot kötött a császári párral, akik ismét főispánná tették őt meg. Sőt, többször meglátogatták a grófot Fóton (ami nem esett messze a gödöllői királyi kastélytól), rangos kitüntetésekkel jutalmazták meg, és miután 84 éves korában végleg elszenderült, maga Erzsébet királyné tette fel sírjára az elismerés koszorúját.

Az csudálatos arányérzékkel megépíttetett Károlyi-kastélyrul

A Károlyi-kastély a gyermekotthon kerítésel körülvett területén van, és egy mindig nyitva álló kapun keresztül lehet besétálni hozzá a városközpontban lévő Vörösmarty térről, a jellegtelen városházával szemben nyíló bekötőúton (N47°36'28'', E19°11'49''). Az utcákról nem látszik az épület, mert jobb esetben kerítés és fák, rosszabb esetben a hozzá és mellé épült órmótlan építmények takarják.

Fót korábbi birtokosai egy, a mostani kastélyóriás helyén álló, földszintes barokk épületben laktak. Károlyi István aztán ki mást is bízhatott meg az épület bővítésével, mint a kor legendás építészét, Ybl Miklóst, aki lépten-nyomon visszatér e blogban.

A ezernyolcszáznegyvenes években itt igencsak szabadjára engedhette fantiázáját a mester. Pénz volt bőven, így monumentális mű születhetett a klasszicizmus és a romantika jegyében. A hatoszlopos timpanon eleganciát, a díszítések pedig egyéniséget adnak a kastélynak.

Egészen 1945-ig laktak itt Károlyiak, és addigra már a belső teret jelentősen átépítették, hogy megfeleljen a korszellemnek. Ennél persze sokkal nagyobb hatással volt az épületre az, hogy 1957-ben beköltözött ide a híres Fóti Gyermekváros, ami később jóindulatúan Károlyi István nevét vette fel. Ma már gyerekek nem laknak az épületben, és szemmel láthatóan nagyjából üresen áll. Bár mocorogtak emberek a környéken, bejutni sajnos nem sikerült. Egy hatéves újságcikk szerint két család lakik a kastélyban: a Károlyiak mai sarjai és a gyermekotthon tornatanára. Itt pedig egy 2007-es rövid beszélgetés olvasható Károlyi László gróffal. Végül van itt egy idei cikk is, mely szerint továbbra is a grófi család bérel egy szárnyat, és az állam állítólag fontolgatja a kastély eladását. Ez utóbbi természetesen húsz éve így van, szóval jó eséllyel még további évtizedekig fog romlani az épület állapota, mielőtt valaki rászánja magát egy értelmes döntésre.

A környezet az egykori szocialista célépítészetnek megfelelően elhanyagolt. Hajdanában majdnem ezer gyereket kellett itt ellátni, akik mára százan sem maradtak. Az egyre inkább összemenő gyermekotthon panelházai és bódéi a hatvanas-hetvenes évek óta ellepik a parkot, és persze minden olcsó betonból készült. Ezeket lebontva talán meg lehetne menteni valamit az ötven hektáros kertből, amiben százával bújnak még meg a különleges fafajok. Bár meglátszik a hatalmas parkon az ápolatlanság, érdemes sétálni benne egyet.

Fótnak Ybl Miklós által emeltetett fényes templomárul és az hozzá tartozó Károlyi kriptárul

Akkora a fóti katolikus templom, hogy tornyainak alakja két kilométer távolságból, az M3-ason autózva is tisztán kivehető. Én is így figyeltem fel rá, és éppen azért barangoltam el Fótra, hogy közelebbről is láthassam ezeket a teljesen egyedi sárga égimeszelőket.

Ybl Miklós barátunk még ki se pihente magát a kastély remekbe szabott tervrajzainak elkészítése után, máris hasonlóan fontos megbízást kapott a fóti gróftól: építsen a családjának méltó temetkezési helyet, és ha már hozzálát, emeljen fölé egy hivalkodóan monumentális, de feltétlenül egyedi és fenséges templomot, aminek kastélyához hasonlóan csodájára jár majd az egész monarchia nagyméltóságú közönsége. A nagy mű 1855-re készült el, mindössze tíz évnyi építkezés után.

Károlyi István, ahogyan azt a templom árcédulája is sejteti, buzgó hívő volt, és főleg a szabadságharc bukása után vonult vissza sokat imádkozni. Az egyház számára tett hatalmas anyagi áldozatai, no meg példás életpályája nyomán, IX. Pius pápa személyesen is megismerkedett a gróffal, és ha már így összebarátkoztak, ajándékba adott neki egy ereklyét, Szent Lucentius vértanú valamely testrészét, amit a jobb oldali torony alatt helyeztek el.

A homlokzat jórészt olyan, mintha egy mór vagy arab várorom előtt állnánk, leszámítva a jáki templomot idéző neoromán bélletes bejáratot. Igazából ettől lesz csak keresztény jellegű az épület, mert nélküle akár hatalmas zsinagógának is nézhetnénk azt. Érdekes, hogy a templommal egy időben épült kastélyon egyértelműen a letisztult nyugat-európai stílus az uralkodó, ugyanakkor itt keleti formák kerülnek elő. Ez a semmihez se hasonlatos megjelenésű pompázatos épület előtt még a sokat látott Ferenc József is féltékeny mondatra ragadtatta el magát: "a Habsburgoknak nincsen ilyen temetkezési helyük".

A templom mellett két, ugyanolyan sítlusú kisebb épület bújik meg a szépen gondozott zöldben. Ránézésre is látszik, hogy a templommal egyszerre készültek. A bal oldaliban plébánia van, a jobb oldaliban pedig zárda volt – annak idején ritka lehetett a cölibátust fogadott urak és hölgyek ilyen közeli elhelyezése – nem mintha rosszra gondolnék, amikor épp egy ennyire tekintélyt parancsoló templom állt köztük.

A templom főbejárata szerencsére gyakran nyitva van. A nyitva tartási idő elég bonyolult, de a plábánia honlapján megtalálható. Ilyenkor néhány ember összegyűlése után remek idegenvezetést kapunk, alig 350 forintért cserébe. Először a templom bal hátsó részéből, kívülről nyíló altemplomot mutatják meg, ahol a Károlyiak mennyeien békés hangulatú temetkezési helyére léphetünk be.

A sokoszlopos, gyönyörű ívekkel lezárt csarnoknak hátborzongatóan hideg a színe. Az oszlopfőkön lévő angyalok olyanok, mintha éjjelente a sötétben felkelnének repkedni egy kicsit. Bal oldalt egy carrarai márványból készült Jézus-alak ül úgy, mint aki tárt karokkal várja a holtakat. Jobb oldalon egy szépséges, kezében vuvuzelát tartó angyal üldögél, őrizvén a mögötte eltemetett családtagok nyugalmát.

Bár Jézus és az angyalok révén megvannak a keresztény motívumok is, én inkább egy római kori szentélyt képzelek ilyennek, mint egy temetkezési kápolnát. Ez nyilván nem véletlen, hiszen több híres olasz szobrászmester vett részt a részletek kidolgozásában. A koporsókhoz nem szabad besétálni (ez a családtagok kiváltsága), ellenben a míves vasrácson át beleshet a kriptába is a kíváncsi szem.

Az altemplom után irány a fenséges belső tér. Kevés helyen láttam a tobzódó színeknek ilyen tökéletes harmóniáját, mint ebben a háromhajós, hatalmas templombelsőben. Talán a Mátyás-templom vagy a szegedi dóm színei nyűgöztek még le ennyire, na meg sokkal régebbről és jóval távolabbról, a dél-francia Albi katedrálisának festése.

A főhajó aranyozott kazettás mennyezetet kapott, alatta pedig két oldalról, a sok-sok ablakon át, bőven árad befelé a fény, fokozván a csillogást. A mellékhajók kecses neoromán fedőíveit kékkel festették meg, a hímzett főjű oszlopok pedig vörös márványból készültek.

A templommal egyidős, osztrák szobrászok kezét dicsérő főoltárt sajnos nem láttam, mert épp vége felé közeledett évtizedes felújítása. Ma már alighanem frissen vakító aranyozással fogadja a látogatókat.

Az Fót fölé magasodó Somló-hegyrül

A csúcsforgalmas, elővárosi hangulatú belváros levegőjéből immár eleget szippantván, induljunk el fölfelé a Fáy András utcán, a Fáy András sétányon álló Fáy András-présházhoz (N47°37'12'', E19°12'42''). Nem véletlenül neveztek el itt mindent a reformkor e nevezetes férfiújáról, hisz' annak idején ő volt Fót második legjelentősebb családjának feje.

Fáy Andrást Mikszáth nevezte el úgy, hogy "a nemzet mindenese", amit azzal indokolt, hogy a "haza bölcse" és a "legnagyobb magyar" cím már foglalt volt. Irodalmi és politikai érdemeit valóban hosszan lehetne sorolni, én mégis ellentmondásos személyiségnek tartom, mégpedig egy, a korabeli bulvársajtót alighanem sokáig megtöltő magánéleti történet miatt.

András uram, bár egyes mendemondák szerint kedvelte a nőtársaságot, sokáig rossz véleménnyel volt a házasság intézményéről, főleg mivel nem talált szellemileg és kultúráltságban hozzá illő feleséget magának. Aztán tudós ember lévén akadémiai kísérletbe fogott. Magához vett egy falusi leányt, hogy majd méltó feleséget, igazi úri hölgyet nevel belőle magának. Haladó elmélete szerint ez lehetséges volt, a próbálkozás elsőre mégsem jött be. Visszaadta hát a neveletlen lánykát a szüleinek. De Fáyt nem abból a fából faragták, hogy könnyen feladja. Elkérte hát a fóti bíró hatéves lányát, Sziráky Zsuzsannát, és nevelgetni kezdte. Gyaníthatóan a kapcsolatuk túlságosan korán vesztette el plátói jellegét, mivel Zsuzsika 17 éves sem volt, mikor fiút szült neki. Hét évvel később, 1832-ben házasodtak csak össze, méghozzá titokban, egy félreeső veresegyházi templomban. A pletykák persze akkoriban is gyorsan terjedtek, és hamarosan mindenki róluk susmorgott a hátuk mögött. Több gyermekük nem is volt, de Zsuzsanna végül rendes életet kapott, és bőven túlélte férjurát. Eredeti gyászjelentését itt találtam meg, a hetedik oldalon. (Ha már itt tartunk: meggyőződésem, hogy egy adott kor szelleméről, mindennapjairól a legtöbbet reklámjaiból tudhatjuk meg. Ajánlom például a szégyentelen szeműek figyelmébe a 9. oldal pikáns hirdetéseit...)

Maga a présház épületként nem látványos, mert egy ocsmány huszadik századi szárnyat csatoltak hozzá. Állítólag nagyszerű étterem működik benne remek kilátással, és az áraikat is ennek megfelelően lőtték be. A parkoló azonban jó kiindulópont a Fóti-Somlyó meghódításához. Esetleg még vethetünk egy pillantást az étterem mögötti utcasarkon álló Vörösmarty-kunyhóra: a költő állítólag ebben a kis kalyibában írta a nagy hatású Fóti dalt.

A 288 méterig emelkedő Somlyó régen szőlőhegy volt, és ez volt Budapest egyik legfontosabb boroskertje. A szőlőtermesztéssel régen felhagytak, így ma már erdők és kopár mezők uralják a domboldalakat. A Vörösmarty-kunyhótól a zöld sáv jelzésen, vagy a zöld pillangóval jelölt tanösvényen lehet elindulni a dombtetőre. A nadrágjukat a bozóttól nem féltő vállalkozó kedvű egyének toronyirányt is próbálkozhatnak a csúcs felé, a számtalan meredek, keskeny csapás egyikén.

A hegy város felőli kopasz oldalán több helyen előbukkan a mészkő (bal oldali kép), az erdős csúcs környékét viszont vulkanikus kőzetek (jobb oldali kép) alkotják. Úgy látszik, ez az egyetlen domb különféle módon, más és más korokban emelkedett ki a Pesti-síkságból.

A tisztás legmagasabb részén remek félkörpanorámás tűzrakóhelyet leltem, ahonnan Fót belvárosának épületei mögött tiszta időben jól láttam volna Budapestet, és a budai oldal hegyeit is a János-hegytől a Visegrádi-hegységig.

Mivel közel van a város, és nem is túl nagy területű az erdő, nagyvadakkal itt aligha találkozhatunk. Ellenben meleg időben százával szaladgálnak a gyíkok, és ezrével röpködnek a lepkék. Akit érdekelnek ezek a kedves kis élőlények, az órákig elidőzhet itt a fajgazdagság tanulmányozásával. A változatos fákból álló erdőben akár nagyobb sétát is lehet tenni, amihez melegen ajánlom ezt a vadonatúj, és fantasztikusan jó Gödőllői-dombság turistaatlaszt. Nem mellesleg, Szarvas András már-már teljesen logikátlan önzetlensége folytán a Fótot ábrázoló térképrészlet például ingyen megnézhető és el is menthető.