Kissikátor és Szentsimon

A Mátrától északra van egy völgy, attól északra pedig egy hegység, amit tévedésből Heves-Borsodi-dombságnak hívnak. Még tőle is északra, ahol már csak a madár jár, van egy újabb völgy, a hegyek és a szlovák határ közé ékelődve. Összesen ötezren laknak ezen a tájon, és rajtuk kívül nagyon kevesen járnak erre. Pedig aki szeret szép tájakon autózni, motorozni vagy biciklizni, annak kötelező program végigmenni egyszer a Salgótarján és Ózd közötti legrövidebb úton, mert ez magyar földön az egyik legeldugottabb, legvadregényesebb országút.

Az utat félúton szeli ketté a megyehatár, melynek borsodi oldalán, az elfeledettség áldásos hatása révén, ma is eredeti szépéségében láthatunk két középkori templomot.

A sikátór szó falun született, és onnan költözött be a városba. Eredetileg állítólag a földekhez vezető keskeny szekérutat jelentett. Egy ilyen útról kaphatta a nevét a tényleg parányi Kissikátor, ahol előbb épült templom, mint falu. A bekötőúttól jobbra, egy domboldalon, a falu előtt lévő temetőben van az apró kápolna, amiért érdemes betérni ide. Egy kálváriával szegélyezett, kavicsos utcácska vezet fel hozzá, ami a 48°12'1''N, 20°7'39''E pontban kezdődik.

Kerek templomokat a XIII. század után nem építettek többé, ezért ha ilyen formát látunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy középkori falak előtt állunk. Így van ez a dunántúli Kallósdon, és így van ez itt is: alighanem az ezeregyszázas években épült az a körtemplom, melynek padlója méterekkel lejjebb volt a mostaninál. Ez romos lett, de a megmaradt falakat kipótolva, és föléjük roppant arányos tetőt ácsolva, 1764-ben újjáépítették a templomot, mégpedig reneszánsz-barokk vegyes ízlés szerint.

Bár a kerektemplom (tudálékosan mondva "rotunda") elterjedt magyar divatirányzat volt az Árpád-háziak korában, idővel elfeledetté vált e stílus, és a megmaradt kör alaprajzú imaházakra csodálkozó értetlenséggel tekintett a XVIII. század népe. Gondolom emiatt terjedt el az a legenda, miszerint egy réges-régi augusztus ötödikén (Havas Boldogasszony napján), csodák csodájára hó esett a temető egy részére, méghozzá kör alakban. A földöntúli eseményt megtapasztaló lelkes falubéliek pedig azon nyomban templomot emeltek a behavazott kör mentén.

A vasárnapi misékre kitartóan felbaktatnak ide még a legidősebbek is, talán azért, mert tudatában vannak annak a kincsnek, amit odabent őriznek. Más napokon a templom többnyire zárva van, de a faluban bárki szívesen segít megtaláli a kulcsot rejtő házat. Az első különleges élmény a kerek belső tér volt, ami jóval tágasabb, mint kívülről gondoltam volna, és még egy kis karzat is elfér benne. Aztán a 250 éves mennyezetet bámultam sokáig. Nem tudom, van-e másik festett fakazettás kerektemplom az országban, de én nem hallottam ilyenről. A mennyezetfreskók hiánytalan állapotban pompáznak, hála az 1983-as felújításnak. A virágok mellé sok helyen kagylókat is festettek, talán olasz mintára.

A kagyló motívum arról az ezüst keresztelőtálkáról származik, amit odabent tartanak egy szekrényben, és 1312-es évszám olvasható rajta. Mikor a templomot bemutató hölgy a kezünkbe adta, beleborzongtam az élménybe – az ilyesmit múzeumi vitrinben szokás tartani, sosem volt még 700 éves tárgy a tenyeremben.

A tapintható törénelem után térjünk vissza az Ózdra vezető országútra, mert egy másik közeli falu is hasonló látnivalót kínál. Hangonyt elhagyva mindjárt az Ózd tábla fogad minket, de valójában Szentsimon községben járunk, amit csak 1979-ben csatoltak a szomszédos acélvároshoz.

Szentsimon gótikus külsejű templomát egy falu végi kanyarban találjuk (48°13'58''N, 20°13'34''E). A környezet nagyon szép, sok a fa, csak azt nem értem, miért kellett betonszürkére meszelni a falakat. Aligha ilyen volt újkorában. A ma látható templom nagy része az 1200-as évekből származik, de a következő évszázadban máris átépítették a gótika jegyében, és megtoldották az új szentéllyel. A formája azóta nem változott.

A torony érdekessége, hogy a kereszt mellett van rajta iszlám félhold és református csillag is. Úgy látszik, Szentsimon a vallásbéke szigete volt hajdanán. Ha nincs mise, itt is zárt ajtók fogadják a barangolót, de a szomszédos plébánián vagy a szemközti házban kopogtatva bebocsátást nyerhetünk a bámulatos belső térbe.

A templombelső egyik sztárja az a néhány freskótöredék, amit 1330-ban és 1423-ban festettek a falra. Sárkányölő Szent György és a háromkirályokat fogadó Mária alakja került elő. Szintén szépek a szentély gótikus ívei. Hogy a XVIII. századi barokk szószék, karzat és orgona mennyire látszik szépnek, az ízlés dolga, mindenestre az orgona túlméretes mivolta engem azért zavart, mert kitakarta a legfőbb látnivaló egy részét: Magyarország legrégebbi festett kazettás mennyezetét. Ezek a színes reneszánsz fatáblák 1650-ből származnak, és egészen más stílusúak, mint a későbbi népies festések, amiket az Ormánságban, Szatmár-Beregben vagy akár Kissikátorban láthatunk. Minden kazetta egyedi, és a virágok között sok helyen bújnak meg bibliai jelenetek is.