Mert osztálykirándulóból abból akad bőven, egyrészt mert a környéken sok olyan látnivaló akad, ami kedves a történelemtanároknak, másrészt meg épp itt van az irodalomtanárok és egyházi táborozók kedvenc helye: Vizsolyon nyomtattak először teljes magyar nyelvű Bibliát.
Ha ez nem volna elég, ott van még az a gyönyörű természeti környezet, amit a Hernád alakított ki magának a szelíden lankás Cserehát, és a meredek vulkánjaival a táj fölé tornyosuló Zempléni-hegység között. A Hernád mentén, nagyjából öt kilométer szélesen, teljesen sík a táj. Több tízezer év áradásai tették ilyen lapossá, és sajnos még idén júniusban is dolgozott a folyó ezen, Vizsoly alacsonyan fekvő házait is veszélyeztetve. Így fest a völgy, árvíz idején, a túloldalán fekvő Fancsal egyik dombjáról:
Vizsoly középkori temploma a falu közepén, a főutca nyugati oldalán áll. Parkoló, büfé, vendéglő, és egy kis nyomdászmúzeum is van a közelében. A templom ajtaja március közepétől november közepéig minden nap nyitva áll, és ha előre szólunk, máskor is beengednek. Itt minden tudnivaló szemügyre vehető.
Ez az átlagos méretű falusi templom legalább öt részből áll. Van egy félkör alakú szentély, ami az akkori szokásnak megfelelően természetesen keletre néz. A szentélynek van még egy magasabb, téglalap alapú része, majd jön az eredeti templomhajó, ami már 1200 körül is állt. Mivel kezdetben csak eddig tartott a templom, van rajta egy ajtó, amit réges-régen befalaztak, de a bélletes kerete még mindig látszik.
A XIV. század elején úgy megszaporodott az akkor még katolikus hívek száma, hogy egy sokkal nagyobb templomhajót tapasztottak hozzá a régihez. Ehhez vakolatlan kőből kívül-belül támfalat emeltek, elválasztván a román stílusú régebbi részt a gótikus, 1320 körül épített új hajóval. E későbbi rész déli oldalán újabb befalazott ajtót láthatunk, meg négy szép, csúcsíves, szűk ablakot.
Az ötödik rész pedig a torony, ami meglehetősen zömök ahhoz képest, hogy akkoriban milyen szelek fújtak az építészetben. Talán a helyi mesterek nem olvasták a friss szakirodalmat, vagy úgy érezték, hogy jobban illik ez a forma a templom többi részéhez. A torony különlegessége, hogy négy bejárata is van neki, három a külvilág, egy pedig a templom felé.
Ha sikerül olyan alkalommal belépnünk, amikor épp nincs se tömeg, se zaj, akkor egyrészt ritka nagy szerencsénk van, másrészt meg tökéletes légkör vesz minket körül a gótikus freskók bűvöletének élvezéséhez. A reformátusok persze itt is szenvedélyes meggyőződéssel meszeltek. Valamikor a XVI. század második felében lett övék a templom, de azt nem tudni, hogy erőszakkal vagy szép szóval szerezték-e meg.
A türelmi rendelet után, 1790 körül némi pénzhez jutott a református közösség, így újabb puritán átalakítás következett, ami nem tett jót a középkori formának. Szerencsére 1905-ben már más szelek fújtak, ekkor Szthelo Ottó vezetésével visszaalakították a középkori küllemet. A belső falak viszont fehérek maradtak egészen addig, amíg 1940-ben az akkori lelkipásztor véletlenül rá nem bukkant egy freskótöredékre a mészréteg alatt. Nyomban neki is álltak a kaparásnak, amit több szakaszban, 1985-re fejeztek be. Az eredmény csodálatos lett: mára szinte teljesen körbeveszik a látogatót a majd' hétszáz éves falfestmények.
A képek többsége persze bibliai jeleneteket mutat meg, és az északi falon akad egy Szent László legenda is. A gyanú szerint a reformáció előtt szinte minden templomot hasonló freskók fedtek be. Az esztétikai élmény és a megfelelő pátosz megteremtése mellett erre azért is szükség volt, mert szegény templomba járó nép egy mukkot sem értett a latin miséből. A festményeket nézegetve, és azok alapján talán magyar nyelvű tanítást is kapva, már meg tudták érteni a bibliai történeteket. Hasonló célt szolgált a Parasztbiblia is. Ez nem valódi könyv volt, hanem egy nagy köteg szóban élő naív legenda, melyek hol hasonlítottak a Biblia tartalmához, hol pedig messzire elrugaszkodott meséket mondtak el, feltupírozva helyi vonatkozásokkal is. Ezek a gyakran vicces mondák helyenként valahogy úgy kezdődnek, hogy "Amikor Jézus és Szent Péter a falunk szőlőjében baktatott..."
Ennek az idétlen, latinul miséző gyakorlatnak vetett véget a reformáció. Kálvin és Luther tanítványai néhány évtized alatt tucatnyi nyelvre lefordították a Bibliát, és hamar magyar követőjük is akadt, a wittenbergi egyetemen végzett gönci lelkipásztor, Károli Gáspár személyében. Hat társával 1586-ban kezdték a fordítást, és 1590-re 700-800 példányban ki is nyomtatták az első magyar Bibliát.
A világon 54 ismert példány maradt fenn, és közülük egy természetesen vitrinbe került a vizsolyi templomban is, pár méterre attól a helytől, ahol 420 évvel ezelőtt kinyomtatták. Mivel a reformátusoknak nincs szükségük szentélyre a templomaikban, egy kiállítást rendeztek ott be régi és új Biblia-fordításokból. A sok magyar kiadás mellett a világ minden tájáról hoztak Bibliákat, még valamilyen indián nyelvű könyv is akad köztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése