Nyírbátor nevét hallva - és ez tapasztalat, nem légből kapott állítás - a legtöbb embernek az az első gondolata, hogy:
a, - többnyire - "Az meg mi?"
b, - ha nagyjából tudja, merre van - "Hű de messze van!"
c, - ha véletlenül a közelben lakik, vagy szeret órákon át utazni - "Nincs ott semmi."
Az a, és b, gondolatokkal nehéz vitatkozni, de a c, verziót vallók tévedésben élnek. És csak eztán jön a java, mert egy vagon pénzt nyertek az EU-tól, hogy felújítsák a helyi látnivalókat. Nyírbátor nagy szerencséje, hogy az EU jó szokásához híven nem nézte meg, mire ad pénzt. Ugyanis egyáltalán nem romos ott semmi, mert a helybéliek eddig is tudták, hogyan kell bánniuk azzal, amit örökségbe kaptak. És az nem kevés!
Nézzünk hát körül!
Az hetedhét országra szólóan híres református templomrul
Egy gótikus csoda. Sajnos a törökök vandalizmusa, aztán a Habsburgok korabeli divatot követő, fékezhetetlen építkezési mániája tett róla, hogy ritkaság legyen mifelénk az ilyesmi. A templom környezete is kellemesen tereprendezett, és egy domb tetején állva még nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Sajna a reformátusok fehérre pingálták a falakat, így belülről elég üres, de jól érvényesül a nagy tér és szépek az ablakok na meg az ívek. Egy régi tábla hirdeti, hogy Mátyás király korában kezdték az építkezést.
Hogy ne csak feddőleg szóljak a kálvinista templomfoglalókról, feltétlenül meg kell dicsérnem a reneszánsz fa harangtornyot, ami egykor még vasszögek nélkül épült harminc méter magasra (mint egy tízemeletes panel!), és azt mondják, ezzel a legnagyobb az országban. Felmászni nem annyira a kilátás, mint inkább a toronnyal egyidős, 1640-ben öntött harang, meg a recsegő faszerkezeten való lépcsőzés élménye miatt érdemes.
A templom előtt ül Tinódi Lantos Sebestyén, persze bronzba öntve. Vessetek rám követ, de a festmények és a szobrok olyan dolgok, amik mellett általában lassítás nélkül elsétálok. Persze vannak kivételek, és ez a modern Tinódi is ilyen. Egyszerre mókás, de mégis tisztelet adó, ahogy dölyfösen üldögél a lantjával, tátott szájjal dalolászva. Na meg az a vándorbot!
Az Báthori-várkastélyrul, melyen még meg sem száradt a festék
A templomtól egy köpésre van a Báthori-várkastély - legalábbis ami megmaradt belőle. Ez egy emeletes, frissiben felújított, árkádos reneszánsz épületet jelent, ami valaha ebédlőpalota volt, aztán jó sokáig magtár, és ezalatt persze rá se lehetett ismerni. Nemrég viszont jó kis turistacsalogató panoptikumot rendeztek be benne, fejedelmi lakomával, a török követ látogatásával, na meg a szintén rokon, bár Nyírbátorhoz nem kötődő Báthory Erzsébet véres legendájának meglehetősen kifejező bemutatásával...
Az minorita templomrul, melyben különös tekintettel szólék vala annak míves belsejérül s kies tájékárul
Nyírbátornak nem egy, hanem két középkori temploma van! A másik, a katolikus, ami a minoritáké volt a szomszédos kolostorral egyetemben, balszerencséjére nem kis átalakításon esett át barokk ízlés által sújtva, de mentségükre szólhat az újjáépítéssel rongálóknak, hogy egy tűzvész miatt olyan is volt, amikor az épület tető nélkül állt. Ehhez képest azért nem rossz a mai látvány: gótikus ívek között két bumszli nagy csicsabarokk oltár, meg egy (csak a kora miatt) szintén barokknak mondott harmadik, ami sokkal érdekesebb náluk. A Krucsay-oltáron ugyanis hús-vér figurák vannak, mindenkinek egyedi arca, izmai, gyűrött ruhája, sebei... Nem egy sematikus műtárgy, érdemes hosszú percekig nézni. Az ismeretlen mester 1728-ban faragta fából, mégpedig a helyi földesúr, Krucsay János parancsára. János uramat ugyanis bűntudat gyötörte, amiért lefejeztette visszaeső jelleggel hűtlen feleségét.
a, - többnyire - "Az meg mi?"
b, - ha nagyjából tudja, merre van - "Hű de messze van!"
c, - ha véletlenül a közelben lakik, vagy szeret órákon át utazni - "Nincs ott semmi."
Az a, és b, gondolatokkal nehéz vitatkozni, de a c, verziót vallók tévedésben élnek. És csak eztán jön a java, mert egy vagon pénzt nyertek az EU-tól, hogy felújítsák a helyi látnivalókat. Nyírbátor nagy szerencséje, hogy az EU jó szokásához híven nem nézte meg, mire ad pénzt. Ugyanis egyáltalán nem romos ott semmi, mert a helybéliek eddig is tudták, hogyan kell bánniuk azzal, amit örökségbe kaptak. És az nem kevés!
Nézzünk hát körül!
Az hetedhét országra szólóan híres református templomrul
Egy gótikus csoda. Sajnos a törökök vandalizmusa, aztán a Habsburgok korabeli divatot követő, fékezhetetlen építkezési mániája tett róla, hogy ritkaság legyen mifelénk az ilyesmi. A templom környezete is kellemesen tereprendezett, és egy domb tetején állva még nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Sajna a reformátusok fehérre pingálták a falakat, így belülről elég üres, de jól érvényesül a nagy tér és szépek az ablakok na meg az ívek. Egy régi tábla hirdeti, hogy Mátyás király korában kezdték az építkezést.
Hogy ne csak feddőleg szóljak a kálvinista templomfoglalókról, feltétlenül meg kell dicsérnem a reneszánsz fa harangtornyot, ami egykor még vasszögek nélkül épült harminc méter magasra (mint egy tízemeletes panel!), és azt mondják, ezzel a legnagyobb az országban. Felmászni nem annyira a kilátás, mint inkább a toronnyal egyidős, 1640-ben öntött harang, meg a recsegő faszerkezeten való lépcsőzés élménye miatt érdemes.
A templom előtt ül Tinódi Lantos Sebestyén, persze bronzba öntve. Vessetek rám követ, de a festmények és a szobrok olyan dolgok, amik mellett általában lassítás nélkül elsétálok. Persze vannak kivételek, és ez a modern Tinódi is ilyen. Egyszerre mókás, de mégis tisztelet adó, ahogy dölyfösen üldögél a lantjával, tátott szájjal dalolászva. Na meg az a vándorbot!
Az Báthori-várkastélyrul, melyen még meg sem száradt a festék
A templomtól egy köpésre van a Báthori-várkastély - legalábbis ami megmaradt belőle. Ez egy emeletes, frissiben felújított, árkádos reneszánsz épületet jelent, ami valaha ebédlőpalota volt, aztán jó sokáig magtár, és ezalatt persze rá se lehetett ismerni. Nemrég viszont jó kis turistacsalogató panoptikumot rendeztek be benne, fejedelmi lakomával, a török követ látogatásával, na meg a szintén rokon, bár Nyírbátorhoz nem kötődő Báthory Erzsébet véres legendájának meglehetősen kifejező bemutatásával...
Nyírbátornak nem egy, hanem két középkori temploma van! A másik, a katolikus, ami a minoritáké volt a szomszédos kolostorral egyetemben, balszerencséjére nem kis átalakításon esett át barokk ízlés által sújtva, de mentségükre szólhat az újjáépítéssel rongálóknak, hogy egy tűzvész miatt olyan is volt, amikor az épület tető nélkül állt. Ehhez képest azért nem rossz a mai látvány: gótikus ívek között két bumszli nagy csicsabarokk oltár, meg egy (csak a kora miatt) szintén barokknak mondott harmadik, ami sokkal érdekesebb náluk. A Krucsay-oltáron ugyanis hús-vér figurák vannak, mindenkinek egyedi arca, izmai, gyűrött ruhája, sebei... Nem egy sematikus műtárgy, érdemes hosszú percekig nézni. Az ismeretlen mester 1728-ban faragta fából, mégpedig a helyi földesúr, Krucsay János parancsára. János uramat ugyanis bűntudat gyötörte, amiért lefejeztette visszaeső jelleggel hűtlen feleségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése