Csempeszkopács régi templomárul, mely úgy fest, mint ami mézeskalácsbul építtetett vala
Alig háromszázan lakják, Csempeszkopács mégis két faluból olvadt eggyé – innen e mókásan hosszú név, ugyanis sajnálatosan prózai módon birtokosainak vezetékneve után kapta nevét az egykori két önálló település, Csempesz és Kopács. A főúttól keletre van a nagyobb Csempesz, benne a Béri Balogh család XVI. századi udvarházával, amit ugyan felújítottak, de rég elvesztette eredeti reneszánsz külsejét. Nyugatra van a két tucatnál nem több házból álló Kopács, szívében a XIII. századi katolikus templommal.
A román stílusú templom épp olyan aprócska, mint a falu, és megpillantván nagy erőkkel keresni kezdtem benne a vasorrú bábát, mert kívülről pont olyan, mintha mézeskalácsból épült volna. Olyan finomak a formák és olyan puhának látszik a vakolat, hogy legszívesebben megkóstoltam volna a házikót. Helyenként megmaradat az eredeti, középkori festés is.
A templom belsejének büszkén őrzött kincse egy brutálisan csicsás aranyozott keretbe foglalt Dorfmeister-oltárkép, ami akár egyedi érték is lehetne, ha nem alkotott volna valamit a barokk kor mestere gyakorlatilag minden templomban Magyarország nyugati felén. Azért is olyan termékeny e név, mert Dorfmeister Istvánból kettő is volt, apa és fia. Ugyanakkor avatatlan szememnek az ő műveik megkülönböztethetetlenek a barokk kori templom-belsőépítészet egyéb műtárgyaitól, szóval nem tudom, miért van körülöttük akkora felhajtás. Sokkal érdekesebbnek tartom azt a pár freskófoszlányt, ami még a templom építésének idejéről maradt fent. Inkább ez utóbbiak miatt érdemes felhívni és bebocsáttatásra kérni azt a barátságos hölgyet, akinek a telefonszáma kint van az ajtón.
A takaros Vasszécsényrül, melyben részletesen szólánk vala annak szép kastélyairul
Vasszécsény utcáit járva odaítéltem a falunak a legtakarosabb magyar község címet. Remélem, vannak neki e kitüntetetésre szintén óhajt fogalmazó, számomra ismeretlen kihívói az országban, mindenesetre ilyen igényesen kialakított faluképet nem nagyon láttam még máshol. Minden ház előtt tiszta a porta, és a virágok mellett egyentuják övezik az utcákat, amiket láthatóan egy időben ültettek az egységes küllem kedvéért.
A falunak két kastélya is van, és mindkettőben szálloda működik. A kettő közül a nagyobbik, látványosabb, de mégis kevésbé drága épület az Új-Ebergényi kastély. Az oda vezető Kossuth utcára fordulva rögtön feltűnik egy szintén kastélyszerű magtár romja, melynek állapota ékes bizonyítéka annak, hogy azért nyilván Vasszécsényben sem minden papsajt.
A recepción kedvesen fogadtak minket, és ha épp nem lett volna rendezvény, megmutatták volna a dísztermet is. Kaptunk viszont egy szépen dizájnolt prospektust meg egy invitálást a kert bejárására. A park nagy és rendezett, a benne kanyargó Gyöngyös-patakon pedig még művízesés is van. Azt hiszem, ha egy hozzáférhető árú és barátságos kialakítású kastélyszállóra szeretném költeni a megtakarításaim egy jelentős részét, mindenképpen megszállnék itt.
A copf stílusúnak mondott kastély elég régen, az 1790-es években épült - annak ellenére, hogy szerintem úgy néz ki, mint egy tipikusan 1900 körül megtervezett városháza valamelyik régi megyeszékhelyünkön. Látszik, hogy az Ebergényiek valami modernre vágytak, és minden bizonnyal irigykedve néztek fel hajlékukra a vendégként ide érkező egyéb nemes családok, akik többnyire akkor már divatjamúlt barokk kastélyok birtokosai voltak.
Hogy honnét költözött át a család, azt nem messze innen, a Fasor utca végében mi is megnézhetjük:
Az Ó-Ebergényi kastély ottjártunkkor kisebb felújítás alatt állt, emiatt csak kívülről láttuk, apró kertje pedig valamivel elhanyagoltabb képet festett utódjáéhoz képest. Így is feltűnt a kastéllyal alighanem egy időben, 1750 körül épült kőhíd.
A nagyon jellegzetesen barokk épület olyan, mintha félbehagyták volna - alighanem ez is történt vele, mikor alig negyven évvel elkészülte után máris új kastély építésébe fogott a tulaj. Az állítólag példásan felújított, láthatóan óriási belmagasságú freskós dísztermet magában rejtő díszes stukkókkal felszerelt középrész így meglepő módon a kastély végére került.
Ha Vasszécsényt Szombathely felé hagyod el, érdemes megállni a Lipárt nevű falurészen, a 87-es út Sorkifaludra vezető elágazásánál, ahol egy kocsmának látszó büfében felejthetetlen minőségű vendéglátás fogadja az utazót. Az egy dolog, hogy a melegszendvicsről nem spórolják le a hozzávalókat, de a tulajdonos házaspár olyan kedves figyelmességgel végzi a dolgát, hogy attól még jobban esik minden korty és falat.
A lipárti falurész kocsmának látszó büféje mellett jobbra haladva elérsz a kőkereszt körforgalmához, ott egyenest tovább eljuthatsz az Ásványmúzeumhoz. A belépés és a tárlatvezetés ingyenes.
VálaszTörlés