2010. április 5., hétfő

Fejér megye legmagasabb pontjai: Csókakő és a Köves-domb

Melyben unalmas módon arrul lészen szó, hogy mirül lészen szó

Nemrég elhatároztam, hogy listába szedem, majd lassan sorban felkeresem a magyar megyék legmagasabban fekvő pontjait. Információs társadalom ide meg oda, eme magaspontok felkutatása irtózatosan nehéz feladat volt. A neten a jelek szerint még senki megbízható embernek nem jutott eszébe csokorba szedni ezeket, vagy ha mégis, akkor jól elrejtette azt a Google szeme elől. Békés, Hajdú-Bihar vagy Jász-Nagykun-Szolnok megye legmagasabb pontjainak felkutatásához egyenesen katonai topográfiai térképek segítége kellett. Nem kicsit nézett hülyének kedvenc térképboltom eladója, mikor egy jó órát görnyedtem egy poros doboz fölé hajolva, sorra nyitogatván a mindenki másnak tökéletesen érdektelen, ellenben azóta már a weben is elérhető honvédségi térképeket. Merthogy előtte annyi onlájn sületlenséget olvastam a témában, hogy csak na. Sajna a Wikipédiát is beleértve... Nem csak az Alföldön – a láthatatlan magaspontok földjén – nehéz a felderítés. Fejér megyében például egyenesen két egyformán magas csúcsot találtam: a turistatérképek szerint mindkettő 479 méteres.


Pontosabban, ha hihetünk a katonai térképészet adatainak, akkor a Bakonyban található Köves-domb (479,6 m) 60 centivel magasabb a Vértesben emelkedő Csóka-hegynél, de azt hiszem, ez a különbség (ha létezik) megengedi, hogy holtversenyt hirdessünk. Azt már hozzá se teszem, (bocsánat, mégis) hogy a 480,8 méteres Körtvélyes csúcsát csak néhány méterrel kerüli el a megyehatár, egyedül Komárom-Esztergom földjén hagyván azt.

Az bakonyi Köves-dombrul

A Köves-dombot azért hívják dombnak, mert a 450 méter magasan nyújtózkodó Tési-fennsíkról nézve alig emelkedik ki a tájból. (Tés környéke egyébként a Magyar Barangoló hűséges olvasóinak már biztosan nem ismeretlen.)


Ha valaki eléggé elvetemült ahhoz, hogy felkeresse e szemmel láthatóan nem túl érdekes dombot, akkor az a Szápár és Várpalota közötti út gyönyörű szerpentinje tetején fekvő Tés-Csőszpusztáról közelítheti meg legkönnyebben. Innen az országos kék jelzését követve indulunk kelet felé, egy sáros erdészeti úton, amitől balra mesebeli bükkös, jobbra csupasz szántóföld terül el. Érdemes kicsit betérni balra az erdőbe, és egy párhuzamos ösvényen bandukolni ott.


Ahogy beér a kék jelzés az erdőbe, forduljunk jobbra a kék omegára, ami a kiemelten védett, csak gyakorlattal és vezetéssel bejárható Alba Regia-barlanghoz vezet. Egy darabig bükk- és tölgyfák között visz az út felfelé, majd hirtelen egy hatalmas irtáshoz érünk, amit néhány éve még sűrű erdő borított, de most száraz, tüskés bozót uralja, ami már az ösvényeket is benőtte, jócskán megnehezítve az arra sétálók dolgát. A tövisek mindent átszúró természete okán feltörő szakadatlan jajkiáltások közepette némi engesztelést nyújt a Bakonyalja és a Bársonyos selymes dombjaira nyíló remek kilátás.


Az ott fent pedig nem más, mint a rengeteg változatos tájat rejtő Fejér megye (egyik) legmagasabb pontja.


Az előbbinél százszorta érdekesebb Csóka-hegyrül, mely Csókakő várát vigyázza az Vértesnek vadregényes pártázatán

A Bakonyt és a Vértest a széles Móri-árok választja el egymástól, mely régóta fontos átjáró a két nagyon különböző jellegű hegyvidék között. A Bakony nagyon lustán, fokozatosan emelkedik egyre magasabbra, és messziről nem is gondolná az ember, hogy a tetején a hétszáz métert is eléri. Tökéletes álcát ad ez a szelíd külső a bent megbúvó, helyenként nagyon is vad szakadékoknak (úgy mint Gaja-szurdok, Cuha-völgy vagy a már bebarangolt Ördög-árok). A Vértes viszont meredek, sziklás fallal tör fel majd' 500 méter magasba, hogy ott hirtelen töréssel ellaposodjon, mielőtt igazán heggyé nőhetnék ki magukat csúcsai. A Móri-árok felől a legmagasabb fallal a nagyon széles – Mórnál kezdődő és Csókakő váránál végződő – négy kilométer hosszú Csóka-hegy büszkélkedhet. Bodajkról nézve a kép jobb szélén, félmagasan, a Csőkakői-vár romja fehérlik. Ez lesz a csúcshódítás kiindulópontja.


A Móri-árkot uraló várat a Csák nemzetség építette valamikor a XIII. században, de nagy jelentősége okán hamar királyi vár lett belőle. Miután Székesfehérvár a törökök kezére került, Csókakő legyengült védői 1544-ben annyira megrémültek a hatalmas oszmán sereg láttán, hogy még a kaput is kinyották nekik, és harc nélkül átadták a várat. (A hősködés virágkorából ritkán hallani ennyire józan döntésről szólló meséket, és sajnos arról nem tudok, hogy a törökök mit kezdtek a magukat megadó katonákkal...) Bár a magyarok és osztrákok többször is visszahódították néhány hónapra a várat, végleg csak 1687-ben sikerült megkaparintani azt. A hadseregnek már semmi célja nem volt a romos erődítménnyel, de még egy pár évig török katonák börtöneként használták, egyszeméyes őrséggel. Mikor az utolsó fogoly is kihalt, teljesen elhagyták a várat, ami 1960-ig lassan omladozott. Akkor egy kicsit újítgattak rajta, de hamar félbehagyták a dolgot. 1995 óta viszont, hála a Csókakői Várbarátok Társaságának, lassan egyre több falat sikerül visszaépíteni. Így fest most a rom az alatta lévő parkolóból nézve:


A parkolóból jobbról és balról is meg lehet közelíteni a várat. Babakocsi és tűsarkú cipő nélkül kizárólag a jobb oldali útvonalat ajánlom: így egy látványos völgyben, tökéletes hangulatú erdőben sétálhatunk pár métert, mielőtt bal oldalon megjelenik a várba vezető lépcső.


Aki csak a várba jött, menjen fel rajta, viszont aki egy felejthetetlen túrára vágyik, menjen tovább egyenesen az országos kék jelzését követve. A bükk- és tölgyfákkal vegyesen szegélyezett szakadék hosszan kanyarog még felfelé, kellemesen fárasztó emelkedéssel.


Ahol a völgy véget ér, hirtelen teljesen lapos lesz a táj: felértünk a Vértes tetejére, egy hatalmas, 450 méteren fekvő fennsíkra. Itt a kék jelzés jobbra fordul egy kövezett úton, de a Csóka-hegy teteje balra van. Idővel emelkedni kezd a kavicsos út, majd egy derékszögű jobbkanyar után két adótorony következik. A másodikat balról megkerülve érjük el a hegycsúcsot jelző, vasbeton térképészeti kilátót.


Ilyen topográfiai célokat szolgáló, gyárkéményhez hasonlatos kilátóból legalább száz darab épült a hetvenes-nyolcvanas években, és hol jelzik őket a turistatérképek, hol nem. Formájukon kívül az a közös bennük, hogy mindre kiírták, hogy "FELMÁSZNI TILOS, ÉLETVESZÉLYES". Ennek ellenére a bejárati ajtó általában nyitva áll, és a felirat lényege alighanem abban merül ki, hogy aki bajba kerül, az magára vessen. Ezekben a tornyokban a feljutást szolgáló fémlétra tériszonnyal nehezen mászható, főleg lefelé, a kilátó tetején pedig vigyázni kell a gyerekekre, nehogy átlépjenek a könnyen átugorható korláton. Én eddig a Gerecse (633 m), a Csóványos (939 m) és a Naszály (652 m) tetején találkoztam ilyen építménnyel, és mindegyik káprázatos kilátást nyújtott, így egyszer sem bántam meg, hogy legyűrkőztem amúgy elég erős tériszonyomat. Gondolkodás nélkül nekivágtam hát ennek is, azonban az út kétharmadánál oly mértékben szaporodni kezdtek a madártetemek, hogy megfutamodtam, és gyors ereszkedésbe fogtam. Alvaro friss helyzetjelentése szerint a tornyot azóta kipucolták. (Találtam egy hasznos oldalt is, ahol teljességre törekvő lista található a geodéziai tornyokról. Kiderül belőle, hogy sok közülük életveszélyes, ezért ajánlatos az előbb említett oldal, na meg Google barátunk segítségével a konkrét torony mászhatóságáról meggyőződni, mielőtt egy ilyen toronnyal megkoronázott csúcs meghódítására indulnánk el.)

Búslakodásra azonban nem volt semmi ok, mert a kirándulás legszebb része még hátra volt. Miután elmerengtem Fejér megye (másik) legmagasabb pontjának meghódításából eredő büszkeségemben, derékszögben balra vettem az irányt, meredeken lefelé a hegyoldalon, úttalan úton átszelve az erdőt. Két percen belül elértem a célom, vagyis a várhoz visszavezető piros L jelzésű turistautat, ami jobbra Mórra, balra Csókakőre vezet. Ez az út emlékezetes szépségű girbegurba tölgyfák között kanyarog végig a meredek hegyoldalon, helyenként jó kilátást nyújtva Mór városára, és a róla elnevezett árokra. Tiszta időben remekül látszanak a Bakony lankái is.


A hegyoldalról észrevétlenül a gerincre jutunk, majd a piros L jelzés, ellentmondásba keveredve minden turistatérképpel, szép lassan megközelíti a várat az egyre sziklásabbá váló bércen, ahelyett, hogy lekanyarodna a már korábban megismert völgybe. Alvaro friss jelentése szerint a jelzés rossz irányba is vihet, így a feltétel nélküli követése helyett keressük inkább mindig a gerinc tetején haladó ösvényt, abból nem lehet baj.



A végén tetszőleges nehézségű, sziklás útvonalon juthatunk le a várba, melyek közül a legnehezebb egy 20 méteres, teljesen függőleges kőfalat jelent, de a legkönnyebb is egy pár jó cipőt, némi kapaszkodást és óvatos mozgást igényel. A váron belüli lépcsők meghódítása ezek után már gyerekjáték.


Az utóbbi néhány évben nagyon sokat épült és szépült a csőkakői várrom meg a környezete. Immár a vár felső szintjére is fel lehet mászni, ahonnan büszkén nézhetünk vissza a kúttal ékesített alsó teraszra, vagy a vad mészkőszirtek hátán megtett útra.


A meghódított Csóka-hegy felé visszanézvén, tökéletesen kirajzolódik az odaút mély szakadéka és a visszaút fehérlő bérce is.

4 megjegyzés:

  1. Üdv! Tegnap látogattuk meg a Csóka-hegyet, és jó hír, hogy a madártetemek eltűntek a toronyból :)

    A piros L viszont jól megszivatott minket, egy vaddisznóetetőnél lyukadtunk ki, ami egyben zsákutca volt. Itt fel is adtuk a követését (valóban semmi köze nem volt a térképhez, lehet, hogy áthelyezték, és mi a régi jelzéssel próbálkoztunk?), és visszamentünk, ahogy jöttünk: a kéken :-/

    VálaszTörlés
  2. Szia! Sajnálom, hogy a piros L jelzéssel félrevezettelek... Köszönöm viszont a friss helyzetjelentést, frissítettem vele a bejegyzést.

    VálaszTörlés
  3. Fura az a piros L, igazából 3 térképen is megnéztem, nem is lenne szabad ott lennie egyáltalán :o Onnan már csak hab a tortán, hogy el is vesztettük valahol.

    Egyébként nagyon tetszik a blogod, csak kicsit hiányolom az új bejegyzéseket. Jól nézve elég nagy ez a kis ország, és élvezetesen írtál az eddigi helyekről is. Nem hiszem, hogy elfogytak volna :?

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm! Jól gondolod, nem fogytak el a helyek, csak egy kicsit ráuntam saját magamra. De hamarosan folytatom, tényleg.

    VálaszTörlés