Az ezeregyszáz lakosú faluba gyanútlanul érkező barangolónak az első meglepetést alighanem a krumplibogár szobra szerzi, ami kitüntetett helyen, a községháza mellett áll. Hédervár ugyanis azzal a kétes dicsőséggel kérkedhet, hogy a legenda szerint hatvanhárom évvel ezelőtt itt jelent meg először az országban ez az Amerikából besettenkedett kártevő, melyre imperialista támadásként tekintett a szovjetbarát vezetés, és amit azóta is alig győzünk levakarni a krumpliföldekről. Hogy sírva vigad a magyar, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a bizarr, vidám csinnadratta, amit a bogárszobor avatásakor rendeztek a kilencvenes évek végén. A rettegett-ünnepelt mindenevő szörnyetegről '97-ben egy bizonyára kiváló dokumentumfilmet is készítettek. Legalábbis remek cikket írtak róla a FilmVilágban.
Na de álljunk gyorsan tovább, mielőtt valaki azt hiszi, hogy egy bronzdög miatt ajánlok itt hédervári kirándulást. A burgonyagyilkos szobrával átellenben, a Fő utca túloldalán hatalmas park rejt egy sokadik virágkorát élő palotát. Ha van olyan épület, amire tökéletesen illik a "várkastély" szó, akkor Héderváron épp ilyet láthatunk.
A kertkapun négy csillag hirdeti, hogy minőségi szálláshelyet alakítottak ki a középkori eredetű falak között, de ettől ne rettenjünk meg, hiszen a helybéliek is sajátjukként kezelve használják ki a csodásan karbantartott parkot, és szerencsére az őrség sem törekszik a nemfizető vendégek elhajtására.
A kastély főhomlokzatánál egy kisebb előkert, a hátsó oldalon egy hatalmas rét, mögötte pedig sűrű erdőbe hajló buja növényzet járható be, melyben a világ minden tájáról képviseltetik magukat a versenyt zöldellő fajok. Ottjártunkkor a világbéke hangulatát árasztó réten new-age hívők kis csoportja akarta érezni a testüket átjáró csí erejét, miközben a nyár eleji végtelen szúnyoghad próbálta kiszívni minden vérüket. A bősi vízlépcső mellékhatásaként elmocsarasodó régi Duna-ágak közelsége bizony érezteti a hatását, így a kert maradéktalan élvezetéhez az év melegebb felében mindenképp hatékony szúnyogriasztó eszköz ajánlott...
A krónikák szerint Hédervár helyén már ezer éve is sziget emelkedett ki a Duna árteréből. Ezt a szigetet Géza fejedelem egy Héder nevű német lovagnak ajándékozta, kinek sarjai később várat emeltek itt, előbb fából, majd a tatárjárás után – melynek során sajnos mindenki megtanulta, hogy a fa remekül ég – már kőből.
Ennek a gótikus középkori várnak az emlékét máig őrzi az egyik torony, és gondolom innen maradtak fenn a négyszög alaprajzú várkastély hangulatos kis udvarának gótikus ablakai is.
A történelem viharai elkerülték a nagy folyam rejtekében megbúvó palotát, így inkább csak a család férfiágának XVI. századi kihalása okán vált romossá az akkor már reneszánsz stílusú épület. A XVIII. században aztán barokk díszeket kapott a kastély, és immár három toronnyal hirdette gazdái társadalmi rangját. Ekkor készültek a kertben többfelé fellelhető míves kőszobrok is. A 2004-re befejeződött felújításkor újra ezt a barokk jellegű külsőt és belsőt állították helyre.
A park bejárását nagyvonalúan megengedő személyzet a belső térben már gondosan őrzi szállóvendégeinek nyugalmát, így csak a hátsó ajtón besurranva tudtam meglesni a belső udvarban tornyosuló gigantikus fát és egy közös helyiségnek kialakított, gazdagon díszített zöldes szobát.
Ha valaki ennél többre kíváncsi, nézze meg a kastélyszálló honlapján a képeket, vagy vegye ki a méregdrága grófi lakosztályt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése