2009. október 9., péntek

Várpalota, Tés, meg ami köztük van

Várpalota Fehérvár és Veszprém között van pont félúton (a nyolcas út autósai ezerszer elátkozták már nevét a lassú áthaladás miatt), Tés onnan 15 km-re északnyugatra fekszik egy bakonyi fennsíkon, a kettőt pedig az ország egyik legszebb útja köti össze.


Várpalotárul, és annak várárul, melynek falai mind állának ma is

Várpalota bányász-iparváros volt, amíg voltak ott bányák és ipar. Ettől aztán szépnek nem mondanám, de érdekes amiatt, hogy az ottani lakótelepek és középületek egy része még a két világháború között és az 50-es évek stílusában épült, amikor a város fénykorát élte. Ez változatosságot nyújt a későbbi időkből származó panelházakhoz szokott városi szemnek. Néhány kincs azért még megbújik a belvárosban.


A Thury-várat azért építették fel a mai városközpont lapályán a XV. században, mert macerás volt már a helyi uraknak állandóan felgyalogolni a közeli hegyoldalon lévő Bátorkő várába, ha éppen lent volt dolguk. Bár a törökök ellen még megpróbálták várként használni (gyors bevétel lett a vége), az épületre – mai kinézete dacára – mindig inkább kastélyként tekintettek a birtokosai. Így volt ez akkor is, amikor a Rákóczi-szabadságharc után az osztrákok szinte minden magyar várat felrobbantottak, mondván inkább ne legyenek védőbástyák az országban, minthogy még egyszer ellenük használják fel őket. A várpalotai várpalota szerencséje az volt, hogy az akkori lakókat, a Zichy családot, osztrákbarátként tartották nyilván. Bent vegyészeti meg bányászati múzeum van, ami biztos érdekes annak, akit érdekel az ilyesmi.


A vár feletti, félig parkos, félig beépített dombon áll az 1865-ben épült Ybl Miklós-féle Zichy-kastély, ami ma Trianon-múzeum. (Annyi mindent tervezett Ybl ebben az országban, hogy már kezdem kétségbe vonni, hogy csak egy volt őbelőle.) Mi csak az előcsarnokig merészkedtünk. Látszik a kastélyon, hogy fényűző otthon volt egykor, de ráférne már egy külső tatarozás (az aula bár helyenként ízléstelen, de legalább felújított), a környezetére meg némi parkosítás. Ha valaki ismeri a fényképen látható betontömbök funkcióját, és megírja azt, akkor az illető között értékes nyereményeket sorsolok ki. (Időközben meglett a megfejtés, amit a bejegyzést kommentáló gyurinak köszönhetünk: a kastély a rendszerváltás környékéig tüzérségi múzeum volt, és ennek megfelelően mindenféle tüzérségi fegyverek álltak a betontömbökön.)

A Várpalotárul Tésre, de inkább az onnét vissza vezető útrul


A Várpalota és Tés között futó országútnál csak egy szebb út van a környéken: a Téstől Várpalotáig vezető út. Ha Tés felé haladunk, végig felfelé megy az aszfaltcsík, ugyanis Tés egy 500 méter magas fennsíkon fekszik. Az alföldön elterülő Várpalota és a Tési-fennsík között pedig egy különös tájat látunk, ami szerintem akkor látványosabb, ha lefelé száguldunk a hegyről. Az út katonai célokra használt terepen halad át, ahol főleg fűféléket hagytak meg, a fákat letarolták a harkocsik kedvéért. Mondjuk az is lehet, hogy itt meg sem élnének a fák, olyan vékony a talaj, ki is látszik a kő bőven. Fák hiányában jól látható a tájék jellegzetessége: a lankás domboldalakat és kis fennsíkokat mély kanyonok törik meg, hogy aztán pont úgy folytatódjon a táj, ahogy a kanyon előtt véget ért. Miután hosszabb sétát tettem ezen a vidéken, megláttam egy táblát, mely szerint ez honvédségi terület, ahová belépni tilos és életveszélyes. Örülök, hogy csak utólag vettem észre, mert a végén még nem mentem volna be.

A kanyonok után egy meredekebb, erdős rész következik, aztán előbukkan a 450-500 méter magasan fekvő Tési-fennsík hangulatos rétje, és egy balkanyarral meg is érkezünk Tésre.


Tésnek büszke malmairul

Hosszú utcából egy van Tésen, és ennek az utcának a déli oldalán van egy régi kovácsműhely. Itt egy ütött-kopott, rozsdás tábla hirdeti, hogy arra kell bemenni a hosszú szalagtelkek végében lévő szélmalmokhoz. A malmokat a fennsík felől, egy földúton is meg lehet közelíteni, de érdemes kifizetni a kevés belépti díjat, mert aprónkért cserébe kulcsot is kapunk az egyik malomhoz. Mérete miatt maga a kulcs is egyfajta látványosság, meg a buján felszerszámozott kovácsműhely is az, ahol egy kikészített kalapáccsal üthettem is az üllőn a vasat ("Ne az üllőt üsd, hanem a vasat!" - hirdeti a felirat).


Az öregebbik szélmalom 1840-ben, a fiatalabb 1924-ben épült, holland recept alapján. A szélkereket a malom tetőszerkezetével együtt el tudták forgatni, hogy mindig a szél felé álljon. Szélből pedig itt a fennsíkon van elég. A malmok még most is őrölhetnének, ha gazdái úgy akarnák.


Érdemes Tésről nyugat felé menni tovább, mondjuk Zircre. A Bakonynánára vezető út, ami sok térképen rajta sincs, autóval, biciklivel, motorral, gyalog, teveháton, bárhogy közlekedve gyönyörű. Az út hol erdőben halad, hol a Tési-fennsík tisztása látszik, hol pedig látványos kilátás nyílik a Bakony északi lankáira meg a Kőris-hegy lapos magaslatára.

3 megjegyzés:

  1. A rendszerváltásig és kicsit még utána is, a kastély és a körülötte lévő terület a honvédségé, nevezetesen a tüzérségé volt. Ezért itt volt Magyarország egyik legnagyobb tüzérségi múzeuma. A betontömbökön különböző méretű tüzérségi lövedékek álltak a legkisebb ágyú lövedéktől kezdve, a legnagyobb légvédelmi rakétákig. És körben a parkban a lövedékékhez tartozó ágyúk, tarackok és rakéta indító állványok voltak elhelyezve.

    VálaszTörlés
  2. Kedves gyuri! Köszönöm a megfejtést! Kár, hogy az új birtokosok nem tudtak szebb környezetet kialakítani, de talán egyszer még arra is sor kerül.

    VálaszTörlés
  3. Videok várpalotáról és környékéről (szobrok, épületek stb...

    http://www.youtube.com/watch?v=9uPf9QcL254

    VálaszTörlés