2010. március 2., kedd

Bábolna

A Kisalföldön barangolni nagytestvéréhez képest változatos tevékenység. Győr és Tata között például egy vékony sávban alacsony dombság kígyózik, 20-40 méterrel kiemelkedve a lapályból. Eme dombocskák alatt bújik meg Bábolna fiatal városa, ragyogóan karbantartott, tarka erdőfoltos szántóföldek ölelésében. 1958-ban pusztából falu, '71-ben faluból nagyközség lett Bábolna, majd 2003-ban várossá avatták. Szép karrier ez ilyen rövid idő alatt, amit a híres állami mintagazdaságnak köszönhet.


A mostanság sajnos kihalásközeli állapotban nyűglődő állami gazdaság nem szocialista találmány, hanem egy kivételesen patinás intézmény. A történet ott kezdődött, hogy 1789-ben a bécsi udvar egy kisebb vagyonért megvette a Szapáry család itteni birtokait, hogy a Bécsbe szállított ökröknek pihenőhelye, és a már akkor is nagyra tartott mezőhegyesi lovaknak fióktenyészete legyen Bábolnán. Épp félúton vagyunk ugyanis Buda és Bécs között, a régi országút mentén. Az állami mintagazdaság legszebb virágkora a hatvanas években volt, ekkor rövid idő alatt megduplázódott a lakosság, és elérte a mai majd' négyezer főt. Az elmúlt 6 évben viszont sűrűn váltották egymást az állami gazdaság privatizációján, csődjén és eladhatatlanságán csámcsogó hírek. A legértékesebb darab, a legendás ménesbirtok talán megmenekül, de sok adóforintba fog az is kerülni.

A baljós hírek ismeretében le a kalappal a helybéliek előtt, mert Bábolna ma is nagyon szép város. Zsenge kora miatt persze nem történelmi városképével emelkedik ki, hanem mai lakóinak gondos kezei által. Mintagazdasághoz mintatelepülés dukál, van is sok fa, sok virág, és sok tiszta udvar, rendes ház. Mind közül a legszebb a 300 éves Szapáry-kastély köré épült lovaskomplexum. A kastélyt az 1700-as évek legelején építtette magának a Szapáry család, és már állami tulajdonban volt, amikor Napóleon seregei méregből felgyújtották, mivel a kolosszális értékű lovakat még időben elmeníkették előlük innen. 1810-ben aztán felújították az épületet, és ekkor lett olyan, amilyennek ma is láthatjuk.


A nagyon jó állapotú főépületben irodák vannak, a hatalmas zárt udvar pedig a Nemzeti Ménesbirtok központja. A kastély és az istállókat rejtő melléképületek teljesen egybeépültek, és a köztük lévő ragyogóan gondozott park egy rakat érdekességet rejt. Kezdjük azzal, hogy itt nem lovasszobor van, hanem lószobor.


A kővé vált paripa neve Shagya. Keleti hangzása nem véletlen, hiszen az itteni lovak ereiben arab vér csorog. Annak emlékére áll ő itt, hogy egy igencsak hűséges természetű négylábú állítólag a Napóleon ellen elvesztetett győri csatából egymaga talált haza Bábolnára, elsőként adva hírét a nem éppen meglepő csatavesztésnek.

Errefelé minden a lovakról szól, és ezt nem csak azért mondom, mert jellegzetes szagok terjengenek a levegőben és ajánlott mindig a lábunk elé nézni, hanem a bokáig érő lánckerítés tartóoszlopai végett is...


Na persze megvannak maguk a lovak is, akik egyik gondozójuk szerint primadonna természetűek, így szívesen veszik, ha bekukkantunk hozzájuk. Legalább százötven éves istállókban lustálkodnak és falatoznak márványból készült etetőikből az arisztokrata állatok, folyton ügyelve arra, hogy lehetőleg farukat mutassák a kíváncsi tekintetek felé. A lovak többségének neve, életkora és származása megszemlélhető a mellettük lévő táblákon.


Az udvar kastélyépület felőli végén van a park legöregebb fája, egy idén kereken 300 éves akácfa, ami az itteniek szerint a legidősebb példány egész Közép-Európában. Kerülete több, mint 12 méter.


Az udvar legértékesebb épülete a középen álló, 44 méter hosszú fedett lovarda, amit az 1810-es felújításkor alkottak oda. Kívülről inkább színháznak látszik, és a Habsburgok nagyzoló stílusát leginkább a csillárokon érhetjük tetten...


Sokkal újabb, de hasonlóan látványos építmény a középkori bástyákat idéző, de valójában csak az 1930-as években készült Hősök Kapuja. Eredetileg a negyvennyolvcas szabadságharc hősei előtt tisztelegtek vele, de azóta a két világháború bábolnai áldozatainak nevét is falaiba véste az utókor emlékezete.


Egy viszonylag olcsón szállást kínáló fogadóépület és egy kis kocsimúzeum is helyet talált még magának a ménesudvarban, ahová egy nagyon alacsony belépődíj ellenében léphetünk be, ha dörömbölünk egy nagyot a városközpontban található Mészáros utca felőli kapun. Aki nálam komolyabban érdeklődik a lovászat komoly tudománya iránt, akár beszélgethet is egy nagyot az alkalmazottakkal, mert nagyon kedvesek a vendégekhez.

A Mészáros utca túloldalán van a régi kaszinó ragyogóan felújított, szintén sárga barokkosan cifra épülete. Ebben az Ötösfogat nevű éttermet és kávéházat próbálhatja ki az utazó, és meg lehet nézni a lovasmúzeumot is.

Érdemes megkeresni a bábolnai arborétumot is. Ehhez a Mészáros utcán kell kb. 150 métert Nagyigmánd felé haladni, aztán a Csikótelepi utcán balra fordulva, újabb 200 méter megtétele után érkezünk meg a bejárathoz. A nem túl nagy parkot a sok növény mellett egy tó és egy Magyarországon élő állatokat bemutató kis állatpark teszi változatossá. Persze a lovak elől itt sincs menekvés: az arborétumban 54 híres hátasnak állítottak kopjafás vagy márványtáblás síremlékét.

1 megjegyzés: