Valahol egyszer azt olvastam Magyarpolányról, hogy "a dunántúli Hollókő", ami ellen tiltakozni szeretnék, mert az ilyen jelzőket kishitűségből szokták ráaggatni egy-egy olyan településre, amely nagyon jól tudja magáról, hogy nem olyan, mint az igazi, de olyannak szeretne tűnni. Magyarpolány viszont nagyon is igazi, és pont olyan, amilyennek lennie kell.
A községet, zsákfalu lévén, egyedül a nyolcas út felőli bekötőúton lehet megközelíteni. Ha szépet akarunk látni, forduljunk jobbra rögtön az első házsor előtt az Ady Endre utcán. Ahol az utca véget ér, ott kezdődik balra a Petőfi utca, melyre ráfordulván azonnal kiderül, miért érdemes ide ellátogatni. (Aki busszal érkezik, az a Petőfi utca másik végén, a falu központjában fog leszállni.)
A rendkívül széles utca mindkét oldalán tökéletes rendben sorakoznak a nagyjából száz éves, tornácos parasztházak. Alig-alig rondítja a képet egy-egy nem oda való épület. A parkoló autókat és a rengeteg villanyvezetéket leszámítva gyakorlatilag ugyanazt látjuk, amit száz éve is. A helytörténészek szerint azért lett ilyen széles az utca, mert így a kisebb háziállatok – libák, kacsák – kedvükre legelészhettek középen.
Összesen 83 épület kapott valamilyen szintű műemléki védettséget ebben az egyetlen utcában, és 1993-ban Europa Nostra-díjjal is megjutalmazták a falut. A házak mai állapota meglehetősen ingadozó. Némelyik lakatlanul omladozik, míg egyiket-másikat magyar vagy külföldi tulajdonosa nagy műgonddal újította, újíttatta fel.
A házak többsége nagynak mondható, mivel gondolom több generáció lakott egy fedél alatt. Sok helyen látszik, hogy két-három szakaszban bővíteték tovább hátrafelé a házakat. Kedves részlet, hogy az építés éve általában leolvasható az utcai homlokzaton. A fenti házon például egy 1905-ös évszám látható.
Az utca négyes számú házában egy tájházat rendeztek be, így belülről is meg lehet nézni, milyenek voltak új korukban ezek a hangulatos lakok. A hoszzú, akár 80 méteren nyújtózó telkek hátsó részében valaha csűrök, ólok voltak, de mára ezekből semmi nem maradt, mivel a közeli Ajka iparosodása miatt a falubéliek nagy része 50 évvel ezelőtt felhagyott az önellátó gazdálkodással, és ingázni kezdett a város gyáraiba.
A Petőfi utcából több helyen feltűnik az utca északi vége fölé magasodó domb, amely mutatós helyszínül szolgál a polányi passiójátéknak apropót adó, 1770 körül épített kálvária számára.
Összesen százötvenhárom félelmetes lépcsőfok vezet fel a kálvária tetején lévő kápolnáig. Nem csak a lépcsőfokok száma félelmetes, hanem a csorbulva foszló, imbolygó köveken való lépkedés is. Mindennek tetejébe nem is egyforma magasak a lépcsőfokok, de hát mit vár az ember egy 240 éves lépcsőtől. Szóval csak óvatosan!
A kálváriának a szokásos 14 helyett csak 5 stációja van, meg készült egy szent sír is a dombtetőn a kápolnánál, így alighanem az a hatodik stáció. Minden állomáson színes szobrokat helyeztek el, melyeknél nyilván készültek értékesebb műalkotások is a történelemben, de jól visszaadják a korra jellemző falusi barokk hangulatát, és a Jézust keresztre feszítő katonák öltözékén az is érződik, hogy a szobrász jobban ismerte a török janicsárok küllemét, mint az ókori római uniformist...
Az öt sátortetős házikó egyébként nem kicsi, mert elférnek bennük az életnagyságúra megformált alakok. A kálvária felső végén álló "amerikai keresztet" százhét Amerikába emigrált polányi adományozta a falunak a XX. század elején. Ekkor épült a kis neogótikus kápolna is, ami megkoronázza a dombtetőt.
Észak felé bozótos erdő kezdődik, délre viszont ragyogó a kilátás. A lenti kép hátterébe tessék odaképzelni az ajkai kéményeket és mögöttük a Déli-Bakony magas lankáit is, mert ott vannak. De tényleg. Az előtérben pedig, az 1773-ra elkészült barokk katolikus templom tornyától balra, a Petőfi utca katonás sorban álló házai látszanak.
Aki szereti a nyüzsgést és a passiójátékot, az Pünkösd környékén jöjjön ide, a többiek pedig bármikor máskor, mert az év 360 napján varázslatos csend uralkodik errefelé, és jóságos magányban fedezhetők fel Magyarpolány kincsei.
Kálváriás egy hely, ugyanis a közeli erdőben fellelhető Szent-kúthoz szintén stációk vezetnek :)
VálaszTörlésNemrég jártunk itt (a Szarvas 27-es túra alkalmából), sajnos egy nem tervezett kitérő miatt nem volt különösebb időnk szétnézni, de szerintem aranyos hely.