2010. március 19., péntek

Magyarpolány

Egy kelet-bakonyi meg egy észak-bakonyi barangolás után most lássunk valamit a hatalmas kiterjedésű hegység nyugati végéből is. Itt fekszik ugyanis Magyarpolány, a falu, mely messze földön híres az itteni kálváriánál évente megrendezett polányi passió jóvoltából. Tehát most nem erről lesz szó.


Valahol egyszer azt olvastam Magyarpolányról, hogy "a dunántúli Hollókő", ami ellen tiltakozni szeretnék, mert az ilyen jelzőket kishitűségből szokták ráaggatni egy-egy olyan településre, amely nagyon jól tudja magáról, hogy nem olyan, mint az igazi, de olyannak szeretne tűnni. Magyarpolány viszont nagyon is igazi, és pont olyan, amilyennek lennie kell.

A községet, zsákfalu lévén, egyedül a nyolcas út felőli bekötőúton lehet megközelíteni. Ha szépet akarunk látni, forduljunk jobbra rögtön az első házsor előtt az Ady Endre utcán. Ahol az utca véget ér, ott kezdődik balra a Petőfi utca, melyre ráfordulván azonnal kiderül, miért érdemes ide ellátogatni. (Aki busszal érkezik, az a Petőfi utca másik végén, a falu központjában fog leszállni.)


A rendkívül széles utca mindkét oldalán tökéletes rendben sorakoznak a nagyjából száz éves, tornácos parasztházak. Alig-alig rondítja a képet egy-egy nem oda való épület. A parkoló autókat és a rengeteg villanyvezetéket leszámítva gyakorlatilag ugyanazt látjuk, amit száz éve is. A helytörténészek szerint azért lett ilyen széles az utca, mert így a kisebb háziállatok – libák, kacsák – kedvükre legelészhettek középen.


Összesen 83 épület kapott valamilyen szintű műemléki védettséget ebben az egyetlen utcában, és 1993-ban Europa Nostra-díjjal is megjutalmazták a falut. A házak mai állapota meglehetősen ingadozó. Némelyik lakatlanul omladozik, míg egyiket-másikat magyar vagy külföldi tulajdonosa nagy műgonddal újította, újíttatta fel.


A házak többsége nagynak mondható, mivel gondolom több generáció lakott egy fedél alatt. Sok helyen látszik, hogy két-három szakaszban bővíteték tovább hátrafelé a házakat. Kedves részlet, hogy az építés éve általában leolvasható az utcai homlokzaton. A fenti házon például egy 1905-ös évszám látható.

Az utca négyes számú házában egy tájházat rendeztek be, így belülről is meg lehet nézni, milyenek voltak új korukban ezek a hangulatos lakok. A hoszzú, akár 80 méteren nyújtózó telkek hátsó részében valaha csűrök, ólok voltak, de mára ezekből semmi nem maradt, mivel a közeli Ajka iparosodása miatt a falubéliek nagy része 50 évvel ezelőtt felhagyott az önellátó gazdálkodással, és ingázni kezdett a város gyáraiba.

A Petőfi utcából több helyen feltűnik az utca északi vége fölé magasodó domb, amely mutatós helyszínül szolgál a polányi passiójátéknak apropót adó, 1770 körül épített kálvária számára.


Összesen százötvenhárom félelmetes lépcsőfok vezet fel a kálvária tetején lévő kápolnáig. Nem csak a lépcsőfokok száma félelmetes, hanem a csorbulva foszló, imbolygó köveken való lépkedés is. Mindennek tetejébe nem is egyforma magasak a lépcsőfokok, de hát mit vár az ember egy 240 éves lépcsőtől. Szóval csak óvatosan!


A kálváriának a szokásos 14 helyett csak 5 stációja van, meg készült egy szent sír is a dombtetőn a kápolnánál, így alighanem az a hatodik stáció. Minden állomáson színes szobrokat helyeztek el, melyeknél nyilván készültek értékesebb műalkotások is a történelemben, de jól visszaadják a korra jellemző falusi barokk hangulatát, és a Jézust keresztre feszítő katonák öltözékén az is érződik, hogy a szobrász jobban ismerte a török janicsárok küllemét, mint az ókori római uniformist...


Az öt sátortetős házikó egyébként nem kicsi, mert elférnek bennük az életnagyságúra megformált alakok. A kálvária felső végén álló "amerikai keresztet" százhét Amerikába emigrált polányi adományozta a falunak a XX. század elején. Ekkor épült a kis neogótikus kápolna is, ami megkoronázza a dombtetőt.


Észak felé bozótos erdő kezdődik, délre viszont ragyogó a kilátás. A lenti kép hátterébe tessék odaképzelni az ajkai kéményeket és mögöttük a Déli-Bakony magas lankáit is, mert ott vannak. De tényleg. Az előtérben pedig, az 1773-ra elkészült barokk katolikus templom tornyától balra, a Petőfi utca katonás sorban álló házai látszanak.


Aki szereti a nyüzsgést és a passiójátékot, az Pünkösd környékén jöjjön ide, a többiek pedig bármikor máskor, mert az év 360 napján varázslatos csend uralkodik errefelé, és jóságos magányban fedezhetők fel Magyarpolány kincsei.

1 megjegyzés:

  1. Kálváriás egy hely, ugyanis a közeli erdőben fellelhető Szent-kúthoz szintén stációk vezetnek :)

    Nemrég jártunk itt (a Szarvas 27-es túra alkalmából), sajnos egy nem tervezett kitérő miatt nem volt különösebb időnk szétnézni, de szerintem aranyos hely.

    VálaszTörlés