2010. január 3., vasárnap

Tura és Tóalmás

A Galga-patak völgynek mondott melléke egy lustán hullámzó, sem síkságnak, sem dombságnak nem nevezhető vidék a Gödöllői-dombság és az Alföld határán. Régóta sűrűn benépesült táj ez, így mára Bagtól Turáig tizenhárom kilométeren át végig lakott területen kígyózik az országút.



A környéken a legérdekesebb célpont mindenképpen Tura, de ha az M3-as felől érkezünk, akkor előbb érdemes beiktatni egy kis kitérőt Hévízgyörkön, a falu északi nyúlványában található középkori templomhoz.

Turára érkezvén előbb a főút bal oldalán álló takaros tájház tűnik fel, majd a falu központjában bal oldalt egy focipálya, jobb oldalon pedig egy gigantikus, romos magtár látható. A Vendégváró szerint ez egy barokk épület, amit talán egy régi kolostor köveinek felhasználásával húztak fel, de számomra sokkal izgalmasabb az a verzió, amit a kastélyban dolgozó idős helyi úriember mesélt nekünk. Az ő elmondása szerint az épületet még a törökök építették laktanyának, és csak utána alakítottak ki magtárat benne. Emberünk igen jól tájékozottnak tűnt, szeretnék hinni neki...

A magtárra vetett pillantás után az út másik oldala felé vedd az irányt, mert ott van a kastélykert kapuja. A kapu és a kastély az év minden napján nyitva áll, és a belépődíj mellé akár még kastélyos bögrét is lehet venni.



Az egykor fényűző kastélykert inkább elvadult cserjésre hasonlít, bár egy járható sétány azért akad benne. Sajnos a kastély állapota is hasonló, pedig nem is olyan régi épületről van szó.



Turának egészen 1873-ig nem volt bentlakásos nagyura, mert csupán az Esterházy család számtalan birtokának egyike volt, pedig akkoriban is vagy négyezren lakták, és elérte már a vasút is. Mondták is állítólag büszkén, hogy Turának sokkal nagyobb vasútállomása van, mint Hatvannak, mert míg Hatvanból háromfelé mennek tovább a vonatok, addig Turáról Hatvan felé. Szóval ez a hely éppen megfelelő volt arra, hogy az ügyes kapitalista Schossberger Zsigmond megvásárolja az addigra borzalmasan eladósodó Esterházyaktól, és saját kastély építésébe kezdjen.



A kastély építésével ki mást is bíztak volna meg, mint a kor legelfoglaltabb építészét, blogunk állandóan visszatérő alakját, Ybl Miklóst (kíváncsi volnék, hány éves várólistája volt a mesternek – lásd még a várpalotai Zichy-kastélyt és a dobozi magtárat). Az építkezés 1887-re fejeződött be, az eredmény pedig egy minden XX. századi igénynek is megfelelő palota lett. Azt állítják a külsejéről, hogy neoreneszánsz, hát, én inkább eklektikusnak nevezném, mert olyan, mintha egy reneszánsz Loire menti kastélyt elegyítettek volna a pesti operaházzal. A folyosó és az épülethez kapcsolt üvegház hatalmas ablakai szintén a huszadik század közeledtét jelzik, és nincs bennük semmi neoreneszánsz.



A kastélyba belépve sajnos semmilyen időutazáson nem vehetünk részt, ugyanis berendezés egyáltalán nincs, kivéve azt a néhány évtizedek óta ott lomoló iskolapadot, amit még a szocializmus építésének idejéből felejtettek bent a félreeső helyiségekben. Elképesztően hangulatos ugyanakkor a főlépcsőház és az onnan nyíló előterek, mert itt megmaradt még valami a régi színpompás festésből.



Állítólag 2005-ben volt némi felújítás, aminek annyi látszatja van, hogy megpróbáltak minél többet előkaparni az eredeti falmintázatból, és kicsit javítgattak az életveszélesen omladozó kéményeken, amik miatt elvileg ma sem lehet a kastélyt körbesétálni, noha a jelzésértékű szalagot nem nehéz átlépni, és nem is zavar senkit az ilyen irányú cselekvés.



Sajnos egyértelmű, hogy ez a mesebeli palota nem találja helyét a mai világban, pedig nagyszabású elképzelésekből nincs hiány. Időnként megveszi valaki, akinek aztán nem jön össze, amit kitalált, majd továbbadja valaki másnak. Most éppen az 1500 Ft-os belépődíjakból próbálnak némi pénzt összekaparni, és bár a borsos ár ellenére is mindig vannak látogatók szép számmal, ez is reménytelen vállalkozásnak tűnik. (Családosan vgy nyugdíjasként ne rettenjünk meg, vannak kedvezményes jegyek is.) Ha a miénk lenne a telek, mi látványos kísértetkastélyt csinálnánk belőle, és egy félelmetes föld alatti folyosó kötné össze a régi magtárral, ami szállodaként működne. Várjuk a befektetők jelenkezését...

Turától 15 km-re délre van Tóalmás, ahová önmagáért talán nem bandukolna el a barangolni vágyó, de egy turai látogatás mellett szép kitérő lehet belőle.



Az itteni eklektikus kastélyt is egy Ybl tervezte, de ezúttal nem Miklós, hanem unokaöccse, Lajos. Persze nyilván csak azért lehetett ez így, mert az amúgy elég szép kort megélt Miklós 1891-ben eltávozott, a kastélyt pedig a millennium alkalmából, 1895-ben építtette akkori tulajdonosa, egy Wahrmann Renáta nevű hölgy. Hamarosan a dúsgazdag Andrássyak szerezték meg a birtokot, és az 1945-ös államosításig ide (is) jártak nyaralni és vadászni.



A kastélyt 1989 óta egy amerikai eredetű vallási alakulat, az Élet Szava használja, és mára már az ő tulajdonuk. Tevékenységüket nem ismervén azt nem tudom, hogy szellemi munkájuk mennyire van hasznára az emberiségnek, de az tény, hogy a kastélyt és a parkot is szépen kipucolták, és nagyon kellemes sétát lehet tenni a kertben. Ez a turai kert hiánya miatt érzett keserűséget is felejtetheti... Nyári bibliatáborokat szerveznek itt évi ezer gyerkőcnek, ezért a nyári szünet alatt kevésbé érdemes ide látogatni. Szeptembertől júniusig viszont pangás van, és a szimpatikus portás minden további nélkül beengedi az embert, sőt, a szerencsések akár belülről is megnézhetik a kastélyt (sajnos ez nekem kimaradt).



Azt mindenesetre bizton állíthatom, hogy a fényűző hátsó teraszt kapott kastély küllemre is megérdemel egy körsétát, és hogy a tóval, fákkal, virágokkal felszerelt park annak ellenére is csodálatos, hogy jelentős részét elfoglalják a frissiben kialakított tábori kellékek, sportpályák.

5 megjegyzés:

  1. Örülök ennek az oldalnak, és egy kis kiegészítést fűznék a turai magtárhoz. Egyébként Tura története megismerhető a 2000-ben megjelent kétkötetes, kb 1000 oldalas monográfiából. (Szerk. Asztalos István, aszódi Petőfi Múzeum)

    A tekintélyes méretű (és szerintem nagyon szép) turai magtár nem lehet török eredetű. 1800 körül épült (vmelyik olvasmányemlékem szerint 1809-ben lett kész). A települést ábrázoló, különböző korokban készült és a fenti műben is látható katonai térképek is ezt mutatják.
    Külső jegyei alapján beleillik a hazai későbarokk gazdasági épületek sorába, keleties vonásokat nem látok rajta. Még élő helybeliek szerint tetejét eredetileg fazsindely borította, a mai palafedés 1957-ből való.

    fautas@gmail.com

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a kiegészítést, és mindig örülök annak, ha egy arra méltó település ilyen részletes monográfiát kap.

    VálaszTörlés
  3. Időközben Sisa József akadémiai művészettörténész kutatása kiderítette, hogy a kastélyt nem Ybl, hanem Bukovics Gyula (? - Bécs, 1914): építész tervezte és építette. Mérnökkari százados; 1870 körül építési irodát nyitott Pesten. Fő műve a Földművelésügyi Minisztérium olasz reneszánsz formanyelvű épülete, mely 1885-86-ban épült. Bukovics kezdetben az Ybl-iroda titkára volt, valószínű az idős mestertől vette át a munkát, aki ekkor az Operaházon dolgoztt.
    Mindez semmit sem von le az épület értékéből, s jó lenne újra teljes pompájában látni.
    Sz. L.

    VálaszTörlés
  4. Szép emlékeket örzök Tóalmásról,gyermekként két alkalommal is sikerült 3-3 hetet ott tölteni, nagyon szép időszak volt az életemben.

    VálaszTörlés
  5. Szép emlékeket örzök Tóalmásról,gyermekként két alkalommal is sikerült 3-3 hetet ott tölteni, nagyon szép időszak volt az életemben.

    VálaszTörlés