Doboz

Nyugodt szívvel átugorható felesleges fejezet az Békés vármegyének helyzetérül

Bár a történelmi Magyarország földrajzi középpontja éppen Békésben volt – ezt hirdeti is Szarvason egy szélmalommal felturbózott emlékhely –, a megye valahogy mégis mindig a világtól távol eső határvidéknek számított Erdély és az ország központi része között. Nevéhez méltóan békés e táj, a végtelen rónaság egyhangú unalmát viszont helyenként megtöri egy-egy régi mezőváros vagy hajdanvolt uradalmi központ.

E tájékon egyetlen helyen fordul elő tömeges turizmus, természetesen Gyulán, leginkább a várfürdőnek köszönhetően. Egy többnapos gyulai pihenés közben, két mártózás között jól eshet az embernek egy rövid környékbeli barangolás, mondjuk Dobozra.

Melyben arról lészen szó, kik s mit végeztek Dobozon

Az 1800-as években szinte az egész megye a Wenckheim család birtokában volt, így Doboz is. A tekintélyes értelmiségi családból rövid időre még miniszterelnök is sarjadt, gazdagságukat pedig főleg a kitűnő békési termésre jó üzleti érzékkel alapozott iparnak (malmok, szeszgyár) köszönhették. Dobozon is volt egy kastélyuk, ami ma iskola. Ezt nem is érdemes megkeresni a faluban, mert már annyira átalakították, hogy aki nem tudja mi volt, észre sem veszi. Helyette ajánlott a Vésztői utca felé venni az irányt, ami valóban Vésztőre vezet.

Az fényűző dobozi magtárnak az hányattatott sorsárul

Amit először megpillantuk az utcában, az egy Ybl Miklós-féle százötven éves magtár. Ő tervezte a kastélyt is az itteni Wenckheim-birtokon. A várpalotai Zichy-kastélynál már írtam arról, hogy képtelenség, amit egy emberöltőn belül művelt ez az alak.

A gigantikus épület sajnos siralmas állapotban van, és hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni vele, azt bizonyítja az is, hogy egy hatalmas helyszíni hirdetőtábla szerint eladósorban van. Az országot járva azt látom, hogy minden második régi magtárra igaz ez. Sokszor látványos épületekről van szó, amik kiválóan alkalmasak lennének szálláshelynek, loft-lakásoknak, művésztelepnek, kulturális központnak, bárminek, csak hát annyit kéne rájuk költeni, hogy a legjobban az éri meg, ha semmit nem kezdenek velük.

Az dicsőséges Wenckheim családnak szemkápráztató igénnyel megépített templomárul s kriptájárul

A magtárral átellenben látható a falu két igazi csodája: a neoromán kastélykerti kápolnából lett plábániatemplom meg kistestvére, a Wenckheim család tágas kriptája.

A két épület az egykori kastélykert szélén áll, ami közepes méretével (6 hektár) még ma is alkalmas egy rövidke árnyas sétára. (Én itt láttam életemben először szarvasbogarat repülni. Ijesztő dongóhangja van, és a legtöbb rovartól eltérően nem vízszintesen, hanem függőlegesen tartja magát közben.) A templom és a kripta 1897-1902 között épült, és furcsa elegye a szecessziós cifraságnak meg a román stílust utánzó vonalvezetésnek.

A templom és a kripta is kívül-belül tele van apró finomságokkal. A kripta bejárata feletti timpanonon a koporsójából feltámadó Jézus, mellette a két oroszlánnal akár horrorfilmes temetői jelenetnek is beillik, a templomban lévő előkelőségeknek szánt ülőhelyek pedig elképesztő aprólékossággal vannak kifaragva.

A korai kereszténység díszítési szokásait idézi a leglátványosabb elem: a kupolákat borító rengeteg mozaik.

A templom belsejében egyébként már eltűnik a kinti romantika, és átadja a helyét a bizánci-kora középkori hangulatnak. Nagy kupola, széles belső tér, lekerekített ívek látszanak.

A lényeg: ami bent van, az izgalmasabb, mint ami kintről látszik, szóval ha épp nincs is nyitva a templom, mindenképp vegyük a fáradságot egy telefonhívásra (szám az ajtón), és kéredzkedjünk be mindkét helyre.