2009. november 30., hétfő

Csenger és Csengersima

Bár eddig sem ültünk egy helyben, most olyan messzire merészkedünk az ország középpontjától, amilyenre a Magyar Barangoló történetében eddig nem volt példa. Csengertől ugyanis már csak egy kisebb ugrásra van magyarhon legtávolabbi zuga, a magyar-román-ukrán hármashatár. Innen a mai megyeszékhely, Nyíregyháza, nyolcvan kilométerre van. Nem volt ez a környék mindig ilyen félreeső, hiszen Szatmárnémeti – Szatmár vármegye régi székhelye – egészen közel van, csak az a bökkenő, hogy a román határ túloldalán.


Az ország legkeletibb falva egyébként Garbolc, a fővárostól közúton legtávolabbi település pedig Kishódos (legrövidebb úton is 340 km). Ha Kishódosról el akarunk menni a tőle legtávolabb eső magyarországi településre, akkor az őrségi Felsőszölnök felé kell venni az irányt. E két, egymástól legtávolabbi magyar település között a legrövidebb útvonalon is 602 km a táv – és még vannak, akik azt állítjak, kis országban élünk! Kishódoson e kuriózum miatt magam is megfordultam (tudok is ajánlani a szomszédban egy kiváló vendégházat), de nem írok róla semmit, mert Moldova György sokkal jobban ért hozzá, és hát megtette már ő is:

Kishódos az ország legkeletibb csücskének számít, ezt a helység határában leszúrt kopjafa jelzi, innen csak befelé vezetnek az utak.

Kiesett a világból: vasútja nincs, ritka autóbuszjáratok kötik össze a szomszédos településekkel és a régió központjával, Fehérgyarmattal. Az általános iskolája megszűnt, a gyerekeket Méhtelekre hordják be, ott lakik a körzeti orvos is, az állatorvos pedig Gacsályon. Ha valaki megbetegedne, a 40 kilométerre fekvő fehérgyarmati kórházba kell beszállítani. Bolt sincs már a faluban, a jánkmajtisi pék hozza ki a kenyeret, lerakja két szélső portán, oda mennek el érte az emberek.

A 34 házból öt már üresen tátong, csak egyet tudott eladni a tulajdonosa 300 ezer forintért.

A faluban három új ház épült, valamennyi szociálpolitikai támogatással cigány családok számára. Itt is megnőtt a cigányok részaránya, jelenleg mintegy 25 százalékot tesz ki, de folyamatosan áramlanak ide a közeli Méhtelekről is. A nyolc iskoláskorú gyerekből öt az ő soraikból került ki. Megalapozottnak látszik az a feltevés, hogy 20-30 év múlva Kishódos is nagyjából homogén cigány településsé válik.

A lakosság javarésze nyugdíjból és más járadékokból él, emellett önellátó gazdaságokat tart fenn. A termelőszövetkezetek felosztásánál Kishódosra nem jutott a közös tulajdonú gépekből, nagyhódosi vállalkozók járnak ki megművelni a földeket.

Úgy néz ki, minden magyar faluról külön bejegyzés szólhatna, de itt és most ideje végre megérkeznünk a címben forgó Csengerre, amely – legalábbis kellemes külleméből ítélve – szerencsésebb sorsot fogott ki.

Csenger egy igen takaros kisváros, néhány értékes emlékkel a régmúltból és feltűnő, vadonatúj középületekkel a központjában. Építészetileg ugyanis Makovecz Imre és csapata vette kezelésbe a várost a '90-es években. Ennyi girbe-gurba modern vonalat és organikus fa-tégla kombinációt nem láttam még máshol egy kupacban. A belváros tisztára olyan, mintha egy élő Makovecz-skanzent rendeztek volna ott be...

Az Ady Endre utca/Hősök tere/Kossuth Lajos utca környékén érdemes letáborozni, és onnan pár perc sétával elérhető minden, ami érdekes a múltból vagy a jelenből. Az általános iskola épülete például már kívülről is egyedi...


...de még jobb belül, mert az aula olyan, mintha fehér törzsű fákat ültettek volna bele:


A suli mellett ott van a sportcsarnok/tornaterem meg valami másik középület, aminek a tetején akár síugróversenyt is lehetne rendezni.


Innen csak egy kicsit kell kifele sétálni az Ady Endre utcán, és máris a városháza előtti parknál vagyunk. A városháza épületébe is érdemes benézni. Amúgy általában igaz az egész megyére, hogy mindenhová érdemes benézni. Ha másért nem, hát azért, mert az itt élők páratlan kedvességgel fogadják a vendéget, és mindent megmutatnak ott és akkor is, ahol ez nem is volna elvárható.


Ha itt elfáradtál, pihenj meg egy padon a 2000-ben átadott István-szobor előtt a Hősök terén.


Ezzel nincs vége, mert még csak most jönnek a templomok. Belőlük három is van a Kossuth utca elején, és a görög katolikusok – ki gondolta volna – épp Makoveczet kérték meg, hogy építsen nekik egyet:


Csenger igazi büszkesége viszont a gótikus református templom, ami ritka mint a fehér holló, hiszen a XIV. században nem kőből, hanem téglából épült igen nagyra, nyolcszögű tornya pedig a reneszánsz korát idézi.


A templom persze katolikusként kezdte pályafutását, de a Csengeri hitvallás 1574-es elfogadása miatt a reformátusoknak fontos emlékhely. Tulajdonképpen ez a szervezett magyar református egyház születésnapja, és ekkortól számítható máig tartó uralkodása a történelmi Magyarország keleti részén. A kálvinisták tehetnek arról a sok szépről is, amit bent találunk.


A mennyezet ugyanúgy festett és kazettás, mint az Ormánság református templomaiban, vagy mint oly sok más imaházban Szabolcs-Szatmár-Beregben és Borsodban. Itt is naív népies motívumok borítják a plafont, de, talán a méretek miatt is, profibb mestermű benyomását keltik. Vannak régebbi fakazetták is a megyében (az itteniek 1745-ből valók), de finomabban kidolgozottak és monumentálisabbak aligha.


A várfal vastagságú falak és a gótikus ablakívek között remek középkori hangulat lakik, csak kár azért a jellegében nem éppen kortalan küllemű rokokó orgonáért.

Nem messze innen van egy kis falu, Csengersima, közepén egy XIII. századi református templomocskával.


A kőből készült falak román stílusúak és majd' 800 évesek, a furcsán nyúlánk tető és a torony viszont megtévesztő: az 1700-as években készültek, de különös bátorsággal és figyelemre méltó esztétikai érzékkel, szembe menvén az akkori divattal, nem barokkizálni akarták velük a templomot, hanem középkori stílusban toldották meg. Nyilván nem sok fogalmuk volt a mestereknek a középkorról, azért lett ilyen egyedi.


A templom körüli tavacska fényképen tán jól mutat, mert nem jönnek át a szagok, de a valóságban ráférne már erre a kacsaúsztatóra egy alapos pucolás. Sajnos bejutni nem sikerült, de akiknek igen, azok azt írták róla, hogy érdemes volt, mert itt is szépen pingált az 56 kazettából álló mennyezet.

4 megjegyzés:

  1. Fantasztikus élmény olvasni a szellemes és hiteles útibeszámolókat. Csodás és egyedi hangvételű könyv születhetne néhány hónap anyagából! Kedvet és vágyat ébreszt megismerni hazánk rejtett és ismert szépségeit.
    Köszönet a barangolásokért.

    VálaszTörlés
  2. non jó volt ebbe a suliba járni:(!

    VálaszTörlés
  3. Mikor jártál oda?

    VálaszTörlés
  4. Anyukam ott szulettet 1913-be. Nagyaput megoltek Aushwitzba. Nagyanyu ott halt meg.

    Meg soha nem lattam de el akarok menni megnezni.

    Amerikaba lakunk, a noverem es en.

    Andras

    agbenjamin@gmail.com

    VálaszTörlés