Grábóc

Grábóc, mivel dombvidéki zsákfalu, úgy el van dugva, hogy tényleg csak az jár arra, aki épp oda akart menni. Ilyenből meg nem sok van. Talán épp a rejtőzködő természete miatt választották ezt a helyet azok a szerb családok, akik a XVI. században ide menekültek a törökök elől, na meg az ortodox szerzetesek, akik egyenesen a napsütötte dalmát tengerpartról költöztek át a faluba.

A nyugalom száz évig sem tartott, mert az oszmán birodalom katonái még ide, az érintetlen szekszárdi dombvidék közepére is benéztek, és ha már erre jártak, jó középkori szokás szerint feldúlták a kolostort és a templomot, a falu pedig elnéptelenedett. Később aztán visszatértek a szerbek, akik 1736 és '87 között felépítették az új kolostort és a szédítően gazdag berendezésű templomot.

Azt mondják, az egész kárpát-medencei szerbség szellemi központja volt Grábóc. Ma pedig itt van az ország egyetlen fennmaradt szerb ortodox kolostortemploma. A szellemi központnak persze már nyomát sem látjuk, de nem hagyták el teljesen a helyet: két apáca, Krisztina és Mária nővér laknak itt ma is. Mi velük nem találkoztunk, de a gondnok bácsi profi idegenvezetést tartott a baksisnak is alacsony belépti díj fejében.

Kívül teljes nyugalom fogadja az embert, amolyan igazi monostori hangulat. Szerencsére az sem jellemző, hogy turisták áradata zavarná meg ezt az ünnepélyes csendet. A templom ránézésre nem túl nagy, inkább falusi imaháznak néz ki, mint egykor komoly egyházi központnak. A vidéki hangulat viszont egy csapásra eltűnik, ahogy belépünk az ajtón:

Látványos és mifelénk egzotikus az arannyal vakító cifra ikonosztáz. Érdekes és különleges a lekerekített kocka formájú kupola. Méginkább szédítő a látvány, hogyha a falu szegénységéhez hasonlítjuk az itteni gazdagságot. Igazi időutazás ez az egész abba a nagy templomépítő korba, amikor az emberek többsége komolyan küzdött azért, hogy minden nap ehessen valamicskét, ugyanakkor az egyházaknak minden eszközük megvolt ahhoz, hogy elkápráztató és meghunyászkodásra késztető külsőségek mellett tartsa kordában, sőt, térden hunyászkodva a jónépet.

Ha Grábócot Szekszárd felől közelítenéd meg vagy hagynád el, ne a hatos út felé indulj, hanem a Mőcsényen és Szálkán át vezető mellékúton haladj. Így olyan látványosságok fogadnak majd útközben, mint a szépen hullámzó dombok között hosszan kanyargó Szálkai-víztároló, vagy az égszínkék Mausz-kápolna.

A tiszta vizű tó partján nyáron strand és büfé is van, és a tőle északra lévő dombról nézve remekül fest, a kápolnától pedig jó a kilátás a szekszárdi szőlőkre és az épp alatta kezdődő végtelen Alföldre.