Ócsa

Érd után nem sokkal jöjjön egy másik fővárosközeli, és hasonlóan kevéssé romantikusan csengő névvel rendelkező célpont: a Pesttől kicsit délre fekvő Ócsa. A faluból lett kisvárosba érkezvén a helységnévtábla mellett azonnal egy büszkén berzenkedő tábla fogadja a vándort: "Üdvözöljük Árpád-kori településünkön" (vagy valami ilyesmi).

Ócsának az vén templomárul, melyben avval egykorú falfestés is lakik

Ha Pest felől érkezünk, az egész városon egyenesen áthajtva, az Ófalu központjában (Hősök tere) kell jobbra fordulni, hogy pár száz méteren belül kiderüljön, mire fel tették ki a fent említett táblát. Hamarosan megpillantjuk ugyanis az ország egyik legépebben, és ami épp olyan fontos, leginkább eredeti formájában megmaradt Árpádház-kori templomát. (Tudom, azt szokták mondani, hogy "Árpád-kori", de azzal az a bajom, hogy már többen is visszakérdeztek olyankor – csúnyán kötöszködve, viszont vitathatatlanul joggal – hogy "Vagyis a tizedik században már állt?")

A román-koragótikus templom mellett álló kolostor meg a templom 1235-ben már biztosan létezett, és francia premontrei szerzetesek építették. Még meg sem száradt a vakolat, mikor az épp erre lovagló tatárok felgyújtották az egészet. Ennek ellenére a ma is látható templom 1300 körül már biztosan kész volt. Az építéséről, történetéről, sőt, minden egyes téglájáról roppant lelkesen és nagyon részletesen tud beszélni az az építésznek látszó hölgy, aki az ide érkezőket kalauzolja végig a templomon. Mesélt ő jónéhány érdekes dolgot is – ezeket most nem lövöm le, hogy legyen miért végighallgatni az amúgy elég hoszzú előadást.

A katolikusnak épült templomot itt is elfoglalták a reformátusok, ami persze – az általuk felesleges evilági csicsának számító – freskók pusztításával is járt. Ezek közül viszont meglepően sokat sikerült az 1920-as években előkaparni a fehér mészréteg alól. Ezeken a freskókon a Szent László legenda részletei látszanak.

Kevés olyan templom van, aminek szinte minden oldala jobban mutat, mint a főhomlokzat. Az ócsai viszont épp ilyen. A főhomlokzaton ugyanis nincs főbejárat (az építkezés viszontagsáagi közben ez valahogy lemaradt), ellenben szép bélletes kaput találni a déli oldalon, ahol időtlen idők óta a falu népe jár be a templomba (az északi ajtó a szerzeteseké volt). Mókás dolog, és ugyanakkor félelmetes, hogy az építtetők tulajdonképpen amatőrök voltak, és annak megfelelően rajzolták át évről évre a terveket, hogy éppen melyik irányba dőltek a falak vagy milyen fajta követ lehetett kapni. Hihetetlen, hogy ilyen körülmények között olyan épületet hoztak létre, ami hatalmas mérete ellenére még hétszáz év múltával is stabilan áll.

A templom alatt nemrég egy öt-hat házból álló falumúzeumot is berendeztek, ami sokkal hangulatosabbá tette a környéket.

Az sejtelmes ócsai mocsárvilágrul

Ócsa másik nevezetessége a határában lévő jókora erdő, amiben hangulatos mocsárvilág bújkál. A mocsarat a falut Bugyi felé elhagyva lehet megközelíteni, és egy tanösvény vezet rajta végig. (A tanösvény fogalom elég szabadon kezeltetik hazánkban – hol csak néhány magyarázat nélküli, számmal ellátott táblát jelent, mint esetünkben, hol viszont komoly szemléltető eszközökkel terjesztik valóban az ismeretet.) Van egy nagyon eldugott kis parkoló a N 47°16,071'; E 19°13,857' koordináták környékén. A Bugyiba vezető út mentén egy-két kilométerrel a falu után van egy éles jobbkanyar, majd pár száz méterrel később bal oldalon lesz a fák közé rejtett parkoló.

A tanösvényen haladva az ember hamar elkezdi forgatni a fejét, mert hol jobbra, hol balra tűnik fel egy darabka mocsár. Vízisiklóval és egyéb vízparti kisállatokkal nagyon könnyű találkozni errefelé, de ha hajnalban érkezik az ember, a többi kiránduló előtt, akkor akár még nagyvadak is felbukkanhatnak. A kisállatok táborának legnagyobb létszámban megfigyelhető tagjai viszont a szúnyogok, ezért védekezés gyanánt valamiféle szúnyogriasztó alkalmatosság és/vagy kora tavaszi, netán késő őszi időszakk javallott.

Az utóbbi években szép és rendezett lett a tanösvény környéke, amitől sajnos egyre többen látogatnak el ide. A családi programot szervezőknek mindenképpen ajánlott elbandukolni a parkolótól kb. 40-45 perc sétára lévő nagy tisztásra, ahol játszótér, tűzrakóhely meg efélék épültek.

A tanösvényről több helyen is hosszú erdészeti utak ágaznak ki, végükkel az erdő sűrű horizontjába olvadva. Ezek remekül alkalmasak egy kis síkvidéki andalgós mendegélésre (esetleg jót lehet biciklizni rajtuk, ha valaki effélékre vágyik), mert olyan környezetben lehet barangolni rajtuk, ahol ritkán fordul meg emberfia. A mocsár igazán látványos részei viszont mind a tanösvény mentén vannak.